Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

A román, mint második (nem) hivatalos nyelv…

Nem az a gond, hogy az anyanyelven oktató iskolákban (melyeket eufemisztikusan „nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásnak” neveznek!) az elemi tagozaton továbbra is magyar etnikumúak tanítják a román nyelvet. Végül is román állampolgárok és ha van bennük igyekezet (és elég tudás), ha van bennük pedagógiai tehetség és szakma iránti tisztelet, akkor nem lenne semmi ok az aggodalomra. Ellenkezőleg, szükséges és üdvözlendő is lenne. De ahhoz, hogy biztosak legyünk, hogy… románul oktatják a román nyelvet, nem pedig magyarul (?! – E-RS) (ahogy az a történelem és a földrajz esetében történt, az összes bevezetett elszakadást pártoló hamisítással), el kellene fogadniuk, hogy vizsgán bizonyítsák szükséges ismereteik meglétét. Különben akár az iskola takarítónőjét is behívhatnák, akikről – egyáltalán nem meglepő módon! – kiderülhetne, hogy román az anyanyelve (?! – E-RS). Különösen bizonyos térségekben… (a cikket kizárólag a médiában zajló magyarellenes uszítás ábrázolására közöljük – E-RS)

 

De az iskolákban a román nyelvet elsődlegesen filológia tanárnak kellene oktatnia.

És elég érvünk lenne Kelemen Hunor orrára koppintani. Éppen arról a pusztai kancai elképzeléséből kiindulva, hogy idegen nyelvként kellene oktatni a román nyelvet. Mert minden iskolában az a tanári érdek – ha a diákok javát nézed –, hogy egy idegennyelvet olyan tanár oktassa, aki anyanyelveként beszéli, nem? Vagy úgy, már nincsenek pedagógus képzettségű, anyanyelvként beszélők, mert elkergették őket azokból a térségekből?!… (A román szélsőségesek rendszerváltás óta hangoztatott, semmivel sem bizonyított vádja, hogy a románok jelentős száma nem azért távozott Székelyföldről, mert megszűnt a Ceauşescu-rendszer etnikai arányt módosító kényszer-betelepítése, hanem azért, mert a magyarok „elűzték” onnan őket – E-RS.) Akkor a politikai magyarságnak el kell fogadnia, hogy a román nyelvet nem lehet úgy oktatni, ahogy a magyar politikusok beszélnek, hanem elengedhetetlenek a filológiai iskolát végzett oktatók.

Kelemen Hunornak azonban nem az az érdeke, hogy az etnikumához tartozó gyermekek javát szolgálja. Nem abban az értelemben, hogy igazi lehetőséget biztosítson számukra, hogy románként (így! – E-RS) érvényesüljenek Romániában.

Mert ez az alak nagy magyarországon (így! – E-RS) képzeli magát és mindent elkövet, hogy etnikumát – annak akarata ellenére – egy másfajta nyelvű, szokású, történelmű térségben való élésre készítse fel, melyek mind csak az általunk felügyelet nélkül hagyott helyeken kiagyalt és összetákolt dolgok.

Ennek bizonyítéka az is, ahogy Kelemen Hunor – kihívó „hortiszkus” szemtelenséggel – bejelentette győzelmét, azt, hogy sikerült újra kikényszerítenie a román nyelv idegen nyelvként történő oktatását, vagyis magyarul, hiszen erről van voltaképpen szó.

„Győztünk!”, kürtölte szét magyarul ezt a zöldes mérget. Nekünk, az ország többi részének pedig meg kellett várnunk a hivatalos fordítást, hogy megértsük Kelemen Hunor hisztérikus örömét. De nekünk a magyar győzelmüknél jobban kellene fájjon az, hogy a bennünket vezető bűnözők miatt veszítettünk. Mert a kormányon lévők a Centenáriumi Évben még a nyelvünkből is csúfot űztek…

Na, mostantól kezdve érdemelne meg igazán egy büntetőaktát Viorica D(r)ăncilă. Mert az a gesztus, hogy úgy javított ki egy sürgősségi rendeletet, kiiktatva belőle azt, ami a magyarokat zavarta anélkül, hogy visszaküldte volna véleményezésre a minisztériumnak, egyrészről a szolgalelkűségét, másrészről a magyarság szolgálatába való állását bizonyítja. Hiszen vajon megfeledkeztünk arról, hogy az, aki Tudose kormányfő ellen beszélt Brüsszelből, aki arról beszélt, hogy merre kellene lobogtatniuk a jelképrongyukat a székelyeknek (utalás Mihai Tudose volt kormányfő kijelentésére, hogy fel kellene akasztani azokat a hivatalosságokat, akik kitűzik a székely zászlót – E-RS), az éppen a mai „protestáns” nőci? (Utalás arra, hogy Dăncilă kormányfő protestálók helyett protestánsokat mondott – E-RS.)

„Hunornak ezúttal igaza volt!”, sziszegte Liviu Dragnea is… De mikor nem volt neki igaza, a téged lábtörlőnek használó beszédeiben, te Livache?…

Mi következik? Valószínűleg egy magyar nyelven megírt és az etnikumúak elemi osztályainak sürgősséggel elküldött román nyelvi tankönyv (az irodalomrész nélkül)… Hadd „tanuljanak” gyermekek… És amikor majd ők is felnőnek, akkor merészelünk majd csodálkozni mi, gyávaságba beleöregedettek azon, hogy a holnapi fiatalok nem lesznek képesek megérteni azt, hogy mit mondanak a városaikban a második nyelven, románul?

Ez csak egy lépés „afelé”, vagyis abba az irányba, hogy nem a magyar lesz a második hivatalos nyelv, hanem a román a második nemhivatalos nyelv… És a tehetetlenségünk útja felé…

Cezar Adonis Michalache

ziarulnatiunea.ro,: Româna ca o a doua limbă (ne)oficială…

 

Forrás: eurocom.wordpress.com

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog