Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Bakk Miklós: a népszavazásról, a házasságról (Facebook)

Szilágyi N. Sanyikával vitatkoztam itt a Fbookon, és a vita – meglátásom szerint – elért egy olyan szintet, hogy ide is be kell emelnem. Tehát írom Sanyinak (itt egy picit csiszoltam rajta): azt mondod, hogy vannak dolgok, amiket nem népszavazással kell eldönteni. Nos, ezzel elvben egyetértek, de melyek azok a dolgok, amelyeket nem így kéne eldönteni?

Melyek azok a jogok, amelyekről nem volna szabad népszavazást kiírni? Te kisebbségi jogokat emlegettél, csak ez meglehetősen képlékeny fogalom, ha nem nemzeti vagy faji kisebbségekről van szó. Mert sok kisebbség nem tényleges, szubsztanciálisan is megfogalmazható kisebbség (világos, identitásszerű összetartozással rendelkező kisebbség), hanem egy kategorizáció eredménye. A "szexuális kisebbségek" is inkább ide tartoznak, egy identitáspolitika teremtette meg őket, kívülről, anélkül, hogy az ide sorolódó egyének előzetesen törekedtek volna erre. Ami pedig a jogfosztásukat illeti: milyen jogukat veszi el a házasság klasszikus meghatározása? Semmilyet, hiszen jogukban áll házasságot kötni a fogalom klasszikus értelme szerint is. Itt tehát nem a jogfosztás esete áll fenn, hanem egy grandiózus kísérleté, amely az emberi együttélés legalapvetőbb formáját igyekszik átfogalmazni. Az alapkérdés nem az: hogy elveszünk-e jogokat, hanem az, hogy a modernitástól megrészegült ember meddig mehet el saját legrégebbi/legtermészetesebb életkereteinek az átszabásában. Ez a dolog pedig az emberjogi gondolkodás „fundamentalizálódásával” jelent meg. Ezen nem azt értem, hogy az emberi jogok nem abszolút jogok, hanem inkább azt, amit Carl Schmitt az "értékek zsarnokságának" nevezett, azaz azt a logikát, hogy amikor egy érték abszolúttá tétetik, akkor más értékek elfojtására (hogy ne mondjak: kiölést stb.) tör. Ez történt a házassággal is. Az intézmény eredetileg az utódok "előállításának" az alapvető kerete, amely nem is történeti, hanem biológiai múltunkból ered, és ezen az emberutód világrajövetelének és felnevelésének eddig bizonyítottan legmegfelelőbb keretét kell érteni. Fel lehet áldozni ezt, még egy kis léket is verve rajta? Látni kell, hogy ez a probléma legalább 200 éves. A romantikával kezdődött, amely a szerelmi házasság előtérbe állításával, nemes eszménnyé (a bensőségesség emancipatorikus megnyilvánulásává) tételével megteremtette annak a gondolkodásnak az alapját, amely a házasságot a szerelemből levezetendő együttélés alapformájává – a szerelemhez való (abszolút) jog megélésének elsődleges keretévé – tette, ezzé minősítette át. Itt kezdődött az az emberjogi fundamentalizmus, amely most már jogfosztásként láttatja a házasság klasszikus meghatározásának alapjogi normába foglalását. Holott a mérlegelő, egyensúlyt kereső, és méltányosságot kereső emberi (politikai) gondolkodás találhat megfelelő formákat (a bejegyzett élettársi viszonyét), amely lehetővé teszi, hogy a társadalom különválasztottan kezelje a házasságra épülő család és a más (alternatív) társaskapcsolatok kezelését, ami még akkor is szükséges, ha a család nagyon is „változó geometriájú” képletté vált, és benne összeérhet a házasság és más társaskapcsolatok problémája.

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog