Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Amit nem lehet vitatni

A finnugor elmélet ellentmondásaira hívta fel a hallgatóság figyelmét Pogátsa István magyarországi őstörténet-kutató a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmával szervezett tudományos értekezleten tartott előadásában. Állításait hazai, valamint külföldi régészek, illetve történészek e témakörben megfogalmazott véleményeinek ismertetésével támasztotta alá.

 

Az említett elmélet szerint a Krisztus előtti IV. évezredben a vadász-halász, gyűjtögető életmódot folytató finnugor népesség a középső Volga–Káma-vidék és a Nyugat–Urál területén leledzett. A Krisztus előtti III. évezred végére azonban annyira túlnépesedett, hogy szétvándorlásra kényszerült. Egyes csoportjai a Felső–Volga, innen pedig az Onyega–Ladoga vízgyűjtő területének folyói mentén vándoroltak nyugat és északnyugat, mások pedig dél, illetve keleti irányba. Ez eredményezte a finnugor alapnyelv és ősnép szétválását, és vezetett az ugor ág elkülönüléséhez, amelyhez a magyar is tartozik.
László Gyula (1910–1998) régész, történész, egyetemi tanár az elmélet lényegét a következőképpen foglalta össze: „Valamikor az őskőkor végén, az újkőkor elején kis területen, összezsúfolódva éltek, s nagyjából egy nyelvet beszéltek az uráli-finnugor népek elődei, aztán túlszaporodva keltek volna vándorútra nyugat felé, le-leszakadva egymástól.” Mindezt pedig régészként lehetetlennek tartotta, ugyanis minél kezdetlegesebb az életmód (pl. gyűjtögető, halász-vadász), annál nagyobb területre van szükség a betevő falat biztosításához. Téves tehát a kis területen élő sűrű lakosság elképzelés, sőt, éppen a fordítottja, vagyis óriási terület és csekély lakosság az igaz, tehát a finnugor elmélet már a kiindulási pontján alapjaiban meginog.
László Gyula megállapítását kutatásaik alapján keleti és nyugati szakemberek egyaránt alátámasztották. Például a kiváló orosz régész és néprajzkutató, Valerij Csernyecov (1905–1970), de ezt igazolják Robert Carneiro (1927) amerikai antropológusnak a dél-amerikai yanomami indiánok között végzett megfigyelései is. Ráadásul P. N. Tretyakov (1909–1976) és N. V. Trubnyikova (1912–1997) határozottan kijelentik, hogy a gyűjtögető, halász-vadász életmódot folytató népeknek a régészeti kultúrákhoz történő kapcsolása lehetetlen. A. P. Szmirnov (1899–1974) régész pedig leszögezi, hogy nem sikerült ugorokra jellemző tárgyakat vagy régészeti kultúrát kimutatni.
Pogátsa még hosszasan sorolta a példákat annak érzékeltetésére, hogy a finnugor elmélet minden tudományos alapot nélkülöz. És ezen még csodálkozni sem lehet, ugyanis az eredetileg Paul Hunsdorfer (1810–1891) nevet viselő, majd Hunfalvy Pálra átkeresztelkedő szepességi szász és a szintén német származású Budenz József (1836–1892) nyelvészek az íróasztal mellett következtették ki. Ennek ellenére azonban akadémiai körökben a mai napig dogmaként kezelik, hiszen még vitát sem lehet folytatni róla. De vajon miért? – vetődött fel végezetül az egyáltalán nem költői kérdés, amelynek megválaszolását az előadó a hallgatóságra bízta.

Bedő Zoltán

 

székely Hírmondó

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog