Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Kiket ver át a PSD, az ALDE és az RMDSZ?

Bár egyre nyilvánvalóbbak az (RMDSZ által hatékonyan támogatott) PSD–ALDE hatalom tekintélyelvű tendenciái és kisiklásai, Románia – még mindig – a demokrácia mezején található. Legalábbis formálisan. Mert a legutóbbi választás alkalmával szigorúan tiszteletben tartották a demokráciát szavatoló három elemet (1. A szavazati jog biztosítása; 2. Tisztességes választások megszervezése; 3. Tájékozódáshoz való jog). Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de a Cioloş-kormány által megszervezett választás a demokratikus standardok tiszteletben tartása szempontjából példamutató volt. Még a fake news-ok zuhataga közepett problematikus 3. pontot is sikerült biztosítani, tekintettel arra, hogy senkit sem cenzúráztak és mindenki nyilvánosságra hozhatta programjait és jelöltjeit és érvelhetett mellettük.

 

Azt a tényt, hogy a PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) álca mögött, egy szociáldemokrata párt látszatát keltve indult a választáson, az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) pedig egy liberális párt álarca mögött, utólag mindkettő populista pártnak bizonyulva, a legrosszabb fajtából, nem lehet a választást megszervezők rovására írni, mint ahogy a „kormányprogram” nevű átverést sem lehetett előre, adminisztratív eszközökkel büntetni, az közvetlenül a jelöltek felelőssége lévén.

A hatalomátvétel óta a PSD és az ALDE nem tettek egyebet, mint – ahogy azt elsőként a francia külügyminiszter, Jean-Yves Le Drian kimondta – igyekeztek megtámadni, vagy megakadályozni a politikai osztályt érintő igazságszolgáltatási eljárásokat és megtalálni azokat a többé, vagy kevésbé kifinomult módszereket, melyekkel a bírói hatalom a politikai hatalom alá rendelhető. Másképp mondva, hogy maguk alá gyűrjék a hatalmi ágak szétválasztását, a liberális demokráciák alapelvét. Ezért aztán elmondható, hogy Románia az igazságszolgáltatásról szóló törvényeken végrehajtott módosításokkal (különösen a kihirdetésük egyre valószínűbb hipotézise mellett) de facto belépett az illiberális demokráciák kategóriájába. És minthogy az ilyenfajta rezsimeknek a hatalmon maradás a létcéljuk, elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy a következő választás a cikk elején említett három elem nyilvánvaló megsértését hozza majd el, ami formálisan is kivezeti majd hazánkat a demokráciák közül. Amilyen óriási érdekek mozgatják a PSD–ALDE csoportosulást és ahogyan ezek a pártok (melyeket mégiscsak alig 3 millió szavazó választott meg egy 18 milliós választói testületből) a parlamenti ellenzékkel és a civil társadalommal viselkednek, valamint amilyen csalást súroló módszereket alkalmaznak a kormányzati aktus során, nagyon sok derűlátásra van szükséged, hogy el tudd képzelni elcsalás nélkül a következő választást.

A PSD és az ALDE egy nagy hazugsággal szerezték meg a hatalmat, szociáldemokrata, illetve liberális pártnak állítva be magukat és egy állítólagos – szürreális jellegű, mintha Ioan Budai-Deleanu Cigányiászából vett passzusokkal megtűzdelt – kormányprogramot lobogtatva. Kormányon lévén továbbra is fehérnek mondják a feketét és feketének a fehéret, bejelentve, hogy szigorúan betartják a „kormányprogramot” (holott a választási kampányban senki sem hallotta őket az igazságszolgáltatási rendszer aláaknázásáról és több ezer mindenféle bűnöző szabad lábra helyezéséről beszélni, vagy arról, hogy a jövőben szinte minden bűncselekményt kigyomlálnak a büntetőtörvénykönyvből és gyakorlatilag törvényesítik a hivatallal visszaélését és a közpénz ellopását), hogy a román gazdaság dinamikáját irigyeli mára minden nyugati ország, melyek nem tudják már, hogy milyen akadályokat gördítsenek elénk, meggátolandó a románok életszínvonalának a feltartóztathatatlan növelését.

A tisztességes polgárok körében nem túlságosan népszerű bűnözést támogató lépéseket az Európai Unió követelményeiként állítják be idehaza és amikor a nyugati nagyhatalmak képviselői felháborodásuknak adnak hangot e kezdeményezések miatt, akkor a parlament törvényhozási joga és az őket a helyzet ismeretében megválasztó románok akarata nevében teszik őket helyre. Amikor a helyzet durvábbá válik és az európai fórumok előtt kell magyarázatokat adniuk, hirtelen szerényekké és naivakká válnak, azt mondják, hogy csak az európai törvényekkel és az Alkotmánybíróság elvárásaival akarják összhangba hozni a román jogrendet, hogy készek újra megvitatni a nyilvánosan botrányos aspektusokat, hogy aztán hazatérve még dühödtebben menjenek neki csákányokkal a demokrácia tartópilléreinek.

Mindnyájan tudjuk, hogy hazudnak: nem hiszem, hogy Romániában (itt azért a felelősségteljes, többé-kevésbé tájékozott emberekre gondolok) vagy a nyugati kancelláriákban bárkiben is kétségek lennének a Dragnea–Tăriceanu–Kelemen csapat rossz szándékait illetően! A gond az, hogy a demokráciának ezek az ellenségeit az idő múlásával egyre nehezebb lesz megállítani. Folyamatosan csonkítják Románia elnökének hatásköreit, az igazságszolgáltatás egyre közelebb érzi gerincéhez a politikum nyergét, az állam intézményeit a pártok hűséges emberei lepik el, akik csakis azok érdekeit nézik, akik odahelyezték őket.

Mindnyájan képesek megesküdni, hogy a hazugság igazság és az igazság hazugság. A nyugatiak is nagyon jól tudják, hogy ki az a Dragnea, Tăriceanu és Kelemen. Mindnyájuknak vannak nagykövetségeik Bukaresten, akik jelentéseket küldenek haza, mindnyájuknak vannak sajtótudósítóik és román sajtót figyelő szolgáltatóik, nincs olyan tisztségviselői nyilatkozat, vagy az utca olyan reakciója, mely észrevétlenül maradna. Rendkívül naivnak kell lenned azt képzelni, hogy a nagy nyugati kancelláriák Dragnea és Popescu-Tăriceanu esetleges személyes ellenségei által közvetített rosszindulatú szavak alapján reagálnak.

Ennek ellenére eddig elég halovány volt az európai intézmények reakciója. Legalábbis hivatalos szinten. Az ok? Egyrészről a demokrácia vélelmezése miatt. A hatalom legitim, legalábbis formális szinten, a választás tisztességes volt, a vitatott törvények még nem léptek hatályba. Másrészről Románia stratégiai helyzete, NATO-n belüli szerepe és a regionális erőegyensúly – akárcsak Törökország esetében – az olyanfajta vezetők óvatos kezelésének kedvezően működnek, akik számára, úgy tűnik, a demokrácia lett a fő ellenség.

Ami azonban nem jelenti azt, hogy a mélyben ne lennének nagyon viharosak a vizek. Bár a bukaresti hatalom a felszínen nagy mellénnyel rendelkezik, minden bizonnyal megkapta az összes jelet azokkal a kockázatokkal kapcsolatosan, melyeknek a felelőtlen politikájával kiteszi magát. A válasz pedig majd ott jelentkezik, ahol a legjobban fáj: a gazdaság területén. De az a helyzet, sajnos, hogy a legkeményebb csapást – legalábbis az elején – nem ennek az agyatlan, Románia és lakosai érdekeitől teljesen elszakadt politikának a nagy haszonélvezői fogják elszenvedni.

Tudorel Urian

marginaliaetc.ro, eurocom.wordpress.com: Pe cine mint PSD, ALDE și UDMR?

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog