Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Nacionalizmus, az ostoba gyógyszere

Micsoda ország… Tele van francia sajt- és olasz tészta-, német gyógyszer- és kínai gomba-reklámokkal és mindnek odabiggyesztik a végére, hogy „száz éve Romániában”. A kormány felől azt sutyorogják, muszáj nekünk minden reggel a „Románia 100”-ra ébrednünk. Mások a grillsütőt bedurrantva ünneplik a Csentenárt…

 

Abszolút nevetséges az egész

Először is, ha azt mondod, hogy Románia 100 éves, akkor ezzel kitörlöd a történelemből Moldvát. Mit ér még Cuza, mit ér még Első Károly, minek marad még a tankönyvekben a Függetlenségi Háború? Az 1866. július 1-i alkotmány első cikkelye szerint, az új állam hivatalosan átveszi a Románia megnevezést – ami már 1862 óta használatban volt. Nem szenvedtek eleget a moldvaiak 1859 után? Ennyi áldozat után nem érdemlik meg az elismerést a döntésükért?

Aztán minek ennyi grillezkedés és szájtépés? Nem lehet egy decens, egy XXI. századi néphez méltó Centenáriumot ünnepelni? Identitárius zsibvásárt csinálunk a százéves évfordulóból, egyekre rájön a protokronizmus, olyanok, mint azok a vénasszonyok, akik a lagziban két cent vodka után nekiállnak sikongatni… Azt állítod, hogy a dákok agyműtéteket végeztek? – és még nagy akadémikusnak tartod magad? Gyászközleményeket adsz ki a Securitate egyik besúgójának halálára? – és Románia kormányának tartod magad? Miféle példát állítasz a következő nemzedékek elé?

Ha ennyire büszkélkedünk ezzel a százassal, akkor talán át kellene néznünk a kerítésen: Bulgária már 681 óta így írja a nevét, Magyarország 895 óta. Muszáj féltéglával verni a mellünket? Nekiállunk színpadokon lálálázni, vagy feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit kellene a következő száz évben tennünk, milyen projekteket kellene végigvinnünk?

Ha tanult emberek vezetnének bennünket, a centenárium olyan lenne, mint egy mérleg, nem mint szélhámos-buli. Mit értünk el e száz év alatt? Jobban élnek most az emberek, mint korábban? Jobban érzik magukat ennek az országnak a polgárai, mindnyájan, itt? Mi nem sikerült és miért, min kellene még dolgoznunk?

Ha körbenézel a tévékben, még az úgynevezett tisztességesekben is, ugyanazzal a kényszerképzettel találkozol a románok ezeréves küszködéséről, hogy együtt legyenek. Hogy vérük festette pirosra a földet a nemzeti egység kedvéért. Sőt, egyesek – újra – azzal jönnek, hogy mekkora nemzettudat szorult II. (Vitéz) Mihályba (Mihai Viteazul) és hogy nem ment le a torkán a snapsz a nagy Romániáért érzett aggodalma miatt – annyira aggódott, hogy a vlachokat, a moldvaiakat és a román erdélyieket is mind röghöz kötötte. Igen, a székelyek odaálltak e Târgul de Floci-i (eltűnt havasalföldi település – E-RS) Vitéz mellé, azok a székelyek, akiknek a zászlóját a királyi (Craiova) bán utódai betiltották. Ezt csak úgy mondom, hogy el ne felejtsük…

Most mocskosabb nacionalizmus dívik, mint amilyen a két világháború közötti volt: most összegyűltek legeltetni a Ceauşescut nagy hazafinak képzelő nosztalgiázók, a Légió (Legionárius Mozgalom – E-RS) trottyosai, az Arsenie Boca (1989-ben elhunyt, a 2010-es évek elején hirtelen „divatba jött” ortodox szerzetes volt – E-RS) előtt hajbókolók; mindezek, akik még azt sem tudják, hogyan kell meghívni egy lányt a városba, most az Európai Uniótól akarnak bennünket megvédeni, mert állítólag gyarmatot akar belőlünk csinálni. Ez az új identitást szülő forrás, ezekkel a szájhősökkel lépkedünk a világ legvirágzóbb politikai és gazdasági együttesébe. A másik oldalon meg azok vannak, akik a távozás mellett döntöttek, meg azok, akiket a facebookon gyaláznak, mert nem könnyezik meg unalmas módon a nemzeti ünnepeket.

Miccs és sör? Nem. Veríték és egy órával előbbre állított ébresztőóra, mert dolog van. A XXI. századi Románia útjainak harmada föld és kő, a kórházakban bele lehet dögleni a gyógyulásba, tankönyvek nincsenek. Az országot évismétlők, anyanyelvvel nagyon küszködő nőcskék – igen, románok – vezetik az országot, a törvények a börtöntöltelékeket szolgálják és nem azokat, akik nem lopnak, nem hazudnak, nem fogadnak el kenőpénzt.

Akármeddig csodálhatjuk magunkat a tükörben. Akármeddig hazudhatunk magunknak. Fenséges terveket firkálhatunk papírra. De nincs itt semmi Centenárium, csak egy újabb száz év, melyet pont azok puskázták és pazarolták el, akik most megéneklik azt.

Sabin Gherman

glasul-hd.ro, eurocom.wordpress.com:  Naționalismul, doctoria prostului

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog