A jelen botrányos romániai úzvölgyi eset és bukaresti tüntetés nyomán, idézem fel az öt éve az Európai Tanácsban (ET) elfogadott Kalmár jelentést a kisebbségek kollektív jogai kapcsán. Nézzük meg az abban lefektetett intézkedések közül megvalósult-e valami?
Sajnos azzal, hogy az unió nem foglalkozik a kisebbségekkel, ezzel hallgatólagosan biztatja, hogy gyakorlatilag hatalmilag is felléphetnek a kisebbségekkel szemben, ezért történik, hogy kifelé azt hangoztatják Romániában megoldották a helyzetet, a gyakorlatban a növekvő sovén nacionalizmus ellen nem tesznek semmit. A non plusz ultrája a túlzott nemzeti identitás védelmének, hogy az Úzvölgyében a 52 ismeretlen római katonának állítottak keresztet, (EROU ROMAN NECUNOSCUT) – illene már civilizálódniuk is ha már ennyire nemzetieskednek.

 

 

A Brassóban született, a rendszerváltás óta Magyarországon politizáló Kalmár Ferenc kereszténydemokrata-néppárti politikus 2014. április 9-én Strasbourgban elfogadott, a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentése mérföldkő és immár hivatkozási alap Európában a kisebbségi kollektív jogok területén.

 A dokumentumban és az annak alapján elfogadott határozatban a kollektív jogok kérdésköre hangsúlyosan jelenik meg. A jelentés kiemeli: „A csoportjogok, mint a kisebbségek vagy tagjaik különleges jogai nem szükségszerűen korlátozzák az egyéni jogokat, hanem kiegészíthetik – és a legtöbb esetben ki kell hogy egészítsék – egymást.” Vagyis a kisebbségeket igenis megilleti a jogvédelem – más szóval –, kollektív jogokra van szükségük, de úgy, hogy figyelembe vegyék azokat a szempontokat is, amelyek biztosításával e jogok garantálhatók. A jelentés azon része újszerű, amely szerint a kisebbség által lakott régióban a kisebbségi nyelv hivatalossá tételét kezdeményezi. Ezt az igényt szem előtt tartva kell megfogalmazni az oktatáspolitikát, továbbá megtenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a középfokú oktatásban, a szakképzésben és a felsőoktatásban biztosítsák az anyanyelvi oktatás folytonosságát. A jelentés azzal is foglalkozik, hogy az anyaországok kezdeményezzék a történelemkönyvek közös megírását a befogadó országokkal és a nemzeti kisebbségekkel.

 

Egy országon belül például mint Románia a nemzeti konfliktusok és a nemzeti jogok megsértésének okát abban lehet keresni, hogy mindeddig nem sikerült kielégítő választ adni a nemzeti kisebbségek kérdésére. Kitér a jelentés az esélyegyenlőséget veszélyeztető akadályok megszüntetésére is például az adott országok tartózkodjanak olyan törvények vagy közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek fokozhatják az asszimilációt, ösztönözhetik az elvándorlást és megváltoztathatják egy adott régió etnikai struktúráját.

 

Két hasonló jelentés van az egyik a Grosz a másik a Kalmár, sajnos öt év alatt mióta az utóbbit elfogadták nem történt előrelépés.

 

 Romániában a jogok lábbal tiprása mellett még a megfélemlítési politika is hatásos. Oda jutottunk, hogy emberek mint a kommunizmus éveiben, nem mernek nyilatkozni nyilvánosan a helyzetükről és véleményt formálni a kisebbségek, vagy a helyi, esetleg országos vezetés kapcsán. Félnek a retorziótól. A helyi kérdések kapcsán (ebben a mi vezetőink is ludasok) félnek, hogy a település vezetése akadályokat gördít az ügyeik intézésében ha kritikus hangot ütnek meg (sajnos van benne némi igazság) Az országos helyzet taglalása a nevük megjelenése esetén pedig a hatalmi visszaélésektől félhetnek. Ezzel magyarázható, esetleg hanyagsággal, hogy a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés az online aláírásgyűjtés nem halad előre. Sajnos mi akik a bőrünkön erezzük a kisebbségi létet nem írjuk alá a petíciót, Erdélyben csak 3100 aláírás gyűlt össze. Ebben az ütemben 2020-ra nem fog összegyűlni az egymillió aláírás. (Aláírhatja itt: https://eci.ec.europa.eu/010/)

 

A nemzetállamokat két csoportba sorolhatjuk befogadó vagy kirekesztő. Románia a francia forradalom utáni mintát vette át „egy állam, egy nemzet, egy kultúra, egy nyelv” aki ebbe nem illeszkedik, elűzik, megölik, de mindenképp a nemzeti tisztogatást vetik be.

 

Azt is tapasztalhatjuk, hogy ha Romániát  nem kényszerítik, és ezt jelen esetben, csak az unió tudja megtenni nem fog a helyzeten változtatni. Láthattuk ezt a jogállamiságot megsértő törvények kapcsán. Az unió semmilyen kényszert a megrováson kívül nem alkalmazott és a korrupciót védő törvénykezést életbe léptették.

 

Sajnos az ET eléggé távolságtartóan viszonyul a nemzeti kisebbségek kollektív jogaival szemben. Adott esetben nem hogy távolságtartó hanem akadályozza A Székely Nemzeti Tanács harca és és indítványának elfogadtatása jogi úton egy kis előre lépés. Sajnos a folyamat nagyon lassú és nemzeteken és nemzedékeken átívelő. Szükség lenne egy olyan törvény csomagra, mely az unió tagállamai számára kötelező érvényű. Jelenleg azok a jelentések, melyeket elfogadtak és az abból származó döntések nem kötelező érvényűek, ha egy állam nem tartja be nem történik semmi. Románia esetében még súlyosabb a helyzet mert a kialakult félfeudális balkáni demokráciában az alkotmány és a megalkotott törvények által biztosított jogokat sem tartják be. Mintha az országot vezetők és az őket kiszolgálók törvényen kívül állnának.

 

Megindult egy folyamat Romániában, amit úgy nevezhetünk, hogy az áldozat hibáztatása, bűntudatot szeretnének ébreszteni azokban a kisebbségben élőkben, különösen szórványban, hogy ha a tömbben élő magyarok türelmetlenül sokat követelnek ez visszahathat rájuk és az együttélésükre. Pedig ilyen viselkedéskor a nemzetállamnak az orrát be lehetne verni, hogy a helyzetet az állam vezetése alakítja ki és nem a kisebbségben élők a hibásak. Különböző törvények csűrésével csavarásával, konfliktusos helyzetek elódázásával, idő húzással manipulálják a többséget és a kisebbséget is.

Nem akarják megoldani a helyzetet politikai elképzeléseiknek pont ez felel meg. Romániát egy olyan párt vezeti, melynek az elnökét korrupcióért börtönbe dugták, de csupán azért, hogy megmutassák, külföldnek, hogy azért mégis jogállam a mioritikus vidék.

Sajnos azzal, hogy az unió nem foglalkozik a kisebbségekkel, ezzel hallgatólagosan biztatja, hogy gyakorlatilag hatalmilag is felléphetnek a kisebbségek ellen, ezért történik, hogy kifelé azt hangoztatják itt meg oldották a helyzetet, a gyakorlatban a növekvő sovén nacionalizmus ellen nem tesznek semmit. A non plusz ultrája a túlzott nemzeti identitás védelmének, hogy az úzvölgyében a 52 ismeretlen római katonának állítottak keresztet, (EROU ROMAN NECUNOSCUT) – illene már civilizálódniuk ha már ennyire nemzetieskednek.

 Számunkra a megmaradáshoz, csupán a kitartás nem elegendő, annak az emlegetése, hogy eljön az idő és megoldódik a helyzet. Új erdélyi magyarságot vezetőkre és nemzeti stratégiára van szükség.

 Visszatérve az öt éve asztalon heverő, egyértelműen megfogalmazott teendőkből valóság legyen, az Európai Unió kötelező erejű szabályaira szükség van. Talán nem kell újabb öt esztendőt várni a tényleges változtatáshoz.

 

Tóth László

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog