Csalódtunk a Nyugatban és ők is csalódtak bennünk. Mi azt hittük, hogy ezek az országok tanultak a múltból és egy erős és életképes, velük szoros szövetségben élő Közép-Európában érdekeltek, ők meg azt, hogyha a tőlünk elszedett források egy részét nagy kegyesen visszaadják, akkor már meg is vásárolták, némi életszínvonal emelkedéssel, a beletörődésünket a gyarmati sorba, a másodrendű státuszba.

 

"Az európai polgároknak már évtizedek óta lehetőségük van arra, hogy az EP választásokon keresztül beleszóljanak az összeurópai politikába. Hát eddig nem különösen törték össze magukat, nem nemzeteik legjobbjait küldték az Európai Parlamentbe. Sem a hazájukban kormányzati hatalommal rendelkező fősodratú nagy pártok, sem a választók nem érezték úgy, hogy a sorsuk Brüsszelben dőlne el. Aztán a nem túl kellemes 2015-ös év nyarán kiderült, hogy több dolog dől el Brüsszelben, mint bárki gondolta volna. Annál is több, mint amivel akár a legpesszimistábbak a rémálmaikban ijesztegették magukat korábban.
Az EU olyan nagyhatalom lett, amelynek jó a részese lenni rövid távon, de halálos behódolni neki hosszú távon. Az előnyei nyilvánvalóak voltak mindig is, a hátrányairól meg hallgattunk és reméltük például, hogy az újra uralmi helyzetbe kerülő németek tanultak valamit a XX. századukból. Hát nem tanultak. Az EU mindenféle mellékszínterein hamarosan minden közép-európai megismerhette, hogy milyen az amikor a magában a porosz vérvonalat felfedező bajor vagy szász üvöltözik a „gyarmatok” képviselőivel. Az, hogy a németek és a franciák, meg a többi méretzavaros kis magország állítólagosan demokrata politikusai milyen elképesztő arroganciával viselkednek az újonnan csatlakozók képviselőivel nem nagyon került nyilvánosságra, csak az elmúlt években vastagodott meg annyira a bőr a nyugatiak arcán, hogy sosem mulasztják el, ha egy mikrofonhoz jutnak, kioktatni azokat a magyar, lengyel, cseh, szlovák politikusokat, akik képviselni merik a saját országukat a német-francia politikai és gazdasági érdekekkel szemben.

A nyugatiak számára csak 2010 után, különösen 2015 után derült ki, hogy valójában még nem hódították meg és nem pacifikálták Közép-Európát, ott még élnek nemzeti és vallási identitással rendelkező ciszhetero fehér emberek, sőt a pártjaik választásokat is tudnak nyerni a hatalmas médiaellenszél és pénzbeni hátrányaik ellenére.

Sokkot azonban igazán akkor kaptak, amikor Magyarország és Orbán Viktor először gazdasági téren 2010 után, majd 2015 után politikailag is képes volt nemet mondani nekik. Egyszerűen nem hitték el, hogy ilyesmi lehetséges. Egy „keleti” kormány nem azt csinálja amit parancsolnak neki. És még túl is éli. Sőt egyre nagyobb támogatottsága lesz.

Ja kérem, hiszen magyar nemzet, magyar nép még létezik, a szavazók, jelen esetben azok, akik tényleg szavaznak is, fele rendszeresen ezekre a gazemberekre szavaz. Ha valakinek volt kétsége arról, hogy hol tart a nyugat, az az osztrák kormány bukásából tanulhatott. Az osztrákoknak eszükbe sem jutott megvédeni magukat, hagyták, hogy néhány német kalandor, titkosszolgálati támogatással, a német titkosszolgák támogatásával és nyilván a német kormány tudtával, zárójelbe tegye a demokráciájukat.

De ami működik Bécsben, az nagyon látványosan nem működik Budapesten vagy Varsóban, sőt még Pozsonyban is csak félig. Sem a lengyel, sem a cseh, sem a szlovák kormányt nem sikerült megbuktatnia a nyugati titkosszolgálatoknak, pedig ha nem is saját kezűleg, de a háttérből támogatva mindegyiknél bepróbálkoztak. Az meg nyilvánvalóan csak véletlen, hogy mind nálunk, mind a visegrádi négyek mindegyikénél első és második támogatottsági körös Soros-szervezetek játszották a főszerepet ezekben a „népmozgalmakban”.

Csalódtunk a Nyugatban és ők is csalódtak bennünk. Mi azt hittük, hogy ezek az országok tanultak a múltból és egy erős és életképes, velük szoros szövetségben élő Közép-Európában érdekeltek, ők meg azt, hogyha a tőlünk elszedett források egy részét nagy kegyesen visszaadják, akkor már meg is vásárolták, némi életszínvonal emelkedéssel, a beletörődésünket a gyarmati sorba, a másodrendű státuszba."

 
A teljes cikk itt olvasható: Pesti Srácok; Bálint Botond: Ma egy kicsit kiderül, kik lakják Európát

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog