Kategória: Publicisztikák

Magyarok szomszédai, avagy magyarnak lenni Erdélyben cikk folytatása

1989- után beskatulyáztak minket az önjelölt politikusaink, kommunizmusban felnevelkedett elit nem volt felkészülve a politikai vezetésre. Csupán abban tudott gondolkodni, hogy összefogunk és valamilyen érdekvédelmi szervezetbe tömörülve megvédjük nemzetünket attól a jövőtől, amit a ’30-as évek román fasizmusa mutatott, a magyar nyelv korlátozása, iskolák bezárása. A tapasztalatlan önjelölteket aztán meg is választották, legitimálták, mint politikusokat.

 

Nem lévén politikai irányvonalat kidolgozó képessége a megválasztottaknak ezért nem lettek konkrét politikai célok kitűzve az érdekvédelem elérésére, így aztán a kis lépések politikáját választották, a jövőkép az lett, hogy majd mindig mikor szükség lesz fellépnek az atrocitások ellen , közben ha sikerül, kisebb engedményeket is kicsikarnak a regnáló hatalomból. Ez vezetett oda, hogy a szekuritáté sugallatára, a nyugati hatalmakat is bevonva, a Romániai Magyar Érdekvédelmi Szövetséget vezető akkori önjelöltjei megkötötték a „neptuni paktumként” elhíresült egyességet, ami aztán oda kötötte a szövetséget a mindenkori román állam vezetéséhez. A ’89-es eufóriában akkor

az illúziónak könnyű volt áldozatul esni, végzetes következményeit fölismerni azonban ma is alig tudjuk.

A kommunizmus kezdetén a sztalini szörnyű diktatúrában a magyarok jobban álltak Romániában mint ma. Ezt lehet magyarázni az oroszok sajnálatával, vagy Gróza Péter magyar szeretetével, de az igazság kiábrándító. Az akkori helyzet azoknak a hivatalnokoknak, és magyar értelmiségi elitnek köszönhető, akik felismerték már a háború előtt a hatalommal a szembenállási lehetőséget a Román Kommunista Pártban. Emlékszem diák voltam és kötelező volt a kommunistákat fogva tartó börtönöket látogatni, ha akkor elolvasta valaki a falra kiakasztott listákat hemzsegett a magyar nevektől. A háború után a magyar kommunisták Romániában a pillanatnyi hatalmukat kihasználva a szovjetek árnyékában egy kis autonóm intézményt hoztak létre. Akármennyire visszataszító a szocialista rendszer, nem sírom vissza és nem is dicsérem, de az erdélyi kultúra főntartásához és túléléséhez nagy mértékben hozzájárultak és ezt elhallgatni nem lenne szép.
Az erdélyi magyar kommunista elit másod vonalát, megörököltük és az általuk nevelteket politikailag felkészületlenségüknek balekjai lettek, ugyanis a konjunktúrát nem tudták nemzeti önvédelemre használni ezért pozícióteremtésre rendezkedtek be.


A románok sincsenek jobb helyzetben a kommunista elit második sorából előre törekvő politikusok kerültek hatalomra. Akik egy része Moszkvában kapott politikai kiképzést nem tudott, vagy nem is akart elszakadni a központosított párt által vezetett államformától. Ekkor hirdették meg a sokáig fennmaradt manipuláló propagandát, hogy nem adjuk el az országot. Az illúzió szerte foszlott a rabló kapitalista világ közepette, de arra jó volt, hogy a tömegekben fenntartsa a félszt, hogy az országot ha nem is az egészet el akarják lopni. A száz éve megvalósult nagy Románia állom elrablásának a hitegetésével és a magyarok elleni gyűlölet érzésének a fenntartásával sikerült átmenteni az elmúlt harminc évre a sovinizmust, amit mindig kellő mértékre lehet szítani, a pillanatnyi politikai érdekeknek megfelelően, a provokációktól sem elriadva. Őket is beskatulyázták az etnosoviniszta politikába, kihasználva a fanarióta uralom csökevényét, hogy a széles tömegek az önálló gondolkodás helyet, várják az irányítást, hogy mondják meg mit cselekedjenek.

Áruba bocsátanak minket a magyarokat az érdekvédelmi szervezet a saját és politikai érdekeinek megfelelően a médián keresztül és a nemzeti érzésekre apellálva sikerül illúziókkal kecsegtetni, így a szavazatokat megvásárolni és a hatalom közelébe maradni. Árnyékában pedig minket eladva igyekeznek a kis lépések politikájukat folytatva érdekeiket fenntartani.

Ha ez a vezetési irányvonalat tartja az erdélyi politikai elit a közeljövő nem kínál semmi változást. A időnként fellángoló politikai kampányok a választások előtt semmilyen értéket nem képviselnek, ugyan az a tulajdonképpen uszító retorika jelenik meg mindig, valamint a a fenyegetés:”ha nem vagyunk ott a tűzhöz közel ki képviseli a magyarságot” . Azt már soha nem emlegetik ha ott lesznek miként fogják képviselni eredményesen, hogy vége legyen annak, hogy egy lépés előre , kettő vissza a jogaink elérésében. Valamilyen szintű ellenállás kialakult úgy az erdélyi magyar politikai elittel szembe mint a románéval de a bátortalan magánemberek zűrzavaros hangoskodása nem helyettesítheti a felelős politikai vezetést és a magyar összakaratot, bármily rokonszenvesek legyenek a magánszemélyek.

Jelen pillanatban iszapharc, ami az erdélyi magyarok jogainak kivívásáról szól. Tulajdonképpen sarkítva csak fölös energia pocsékolás. Ez és a provokációk kivédésével folytatott szélmalomharc és a következő „kis lépés” megtétele a politikai elit energiájának egy részét leköti, a megmaradt része a politikai és gazdasági a pozíciójuk megerősítésére megy el.

Folytatjuk

Tóth László

Szék-helyek