"Gunnar Beck: Az EU jelenleg arra törekszik, hogy minél nagyvonalúbban alakítsa a menekültekre vonatkozó uniós jogot. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy adott esetben szükség lehet az uniós jog ignorálására.

 

Joób Kristóf.: Ez némileg meglepő kijelentés egy tapasztalt uniós jogász részéről. Jogilag ez hogyan elképzelhető?

G. B..: Jogilag ez nem megoldható, vagyis az uniós jog talaján állva formálisan nem lehetséges. Azonban ha három vagy négy tagállam de facto ignorálja, vagy inkább mondjuk úgy, felfüggeszti az uniós jog alkalmazását ilyen esetekben, az EU nem sokat tehet ellene. Ráadásul nem szabad megfeledkezni arról, hogy maga az EU is rendszeresen megszegi saját jogszabályait.

(...)

 J. K.: Ezekhez a törekvésekhez kapcsolódik az Európai Unió Bíróságának (EUB) kvázi jogalkotói törekvései, amellyel Ön is részletesen szokott foglalkozni.

G. B.: Valóban, évek óta elemzem az EUB döntéseit, illetve az azokban tetten érhető jogalkotói ambíciókat. Először is nem szabad arról megfeledkezni, hogy az EUB elsődleges feladata a tagállamok és az EU közötti jogviták rendezése. Az is tény azonban, hogy az EUB szigorúan véve egy uniós intézmény, vagyis a jogvita rendezése valójában a vitás felek egyikének a kezében van. Normál esetben az ember egy jogvitánál egy pártatlan bíróságot szokott felkeresni, de ez a feltétel ebben az esetben nem teljesül az EUB sajátságos helyzete miatt. Emiatt tanácsoltam a briteknek a Brexit kapcsán, hogy semmiképpen sem szabad olyan egyezséget kötniük az EU-val, amelynek értelmezése az EUB hatáskörébe tartozik, mivel ez oda vezetne, hogy az EUB minden vitás esetben az EU javára dönt majd. Ki kell mondanunk, hogy az EUB nem egy pártatlan bíróság. Az EUB sajátja, hogy minden más nemzetközi bíróságnál inkább hajlamos döntései során a szerződések szövegének természetes jelentését ignorálni, és ezt a saját szempontjai alapján történő értelmezéssel helyettesíteni. Vagyis az EUB sokkal nagyobb interpretációs szabadságot enged meg magának, mint ami a minden résztvevő által ratifikált nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 31. és 32. cikke alapján lehetséges lenne számára. Éppen ebben különbözik az EUB mindennapi működési gyakorlata minden más nemzetközi bíróságétól. Hogy két példát is említsek, mind a hágai Nemzetközi Bíróság, mind a Kereskedelmi Világszervezeten belül működő Vitarendezési Testület (Dispute Settlement Body) értelmezési gyakorlata az EUB-nál sokkal szorosabban támaszkodik a szerződések szövegére, a bécsi egyezményben vállaltaknak megfelelően. Az egyetlen másik nemzetközi jogvitarendezési testület, amelynek a gyakorlata hasonlít az EUB-ra, az az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). Vagyis ezek gyakorlatilag ignorálják a hatályos nemzetközi jogot értelmezéseik során. Az EUB esetében ennek az egyik legpregnánsabb példája az euróövezeti adósságválság kapcsán foganatosított uniós mentőintézkedésekkel kapcsolatos döntés. Ez a döntés teljesen egyértelműen szembemegy az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 123. és 125. cikkével. Mindaz, ami 2010 óta az euróövezeti válság kapcsán zajlik, nem más, mint egy hatalmas törvénysértés. Szóval, amikor az EU például a jogállamiság megsértését veti egyes visegrádi országok szemére, nem ártana, ha előbb a saját joggyakorlatát vizsgálná felül. A második világháború utáni európai történelem legnagyobb jogsértője éppen az EU véleményem szerint. Az Európai Központi Bank minden egyes kedvezményes hitelezéssel egybekötött mentőakciója nem más, mint egy újabb jogsértés.

J. K.: Az EU e gyakorlat ellenére is a jogállamiság szabályainak a betartását kéri számon több tagállamon, és folyamatosan félti a liberális demokráciát.

G. B.: Kérdés, hogy Nyugat-Európában mennyiben beszélhetünk még liberalizmusról, amikor bizonyos témákban már nem lehetséges, vagy nagyon korlátozott a szabad véleménynyilvánítás. Ha valaki mégis ilyen témákkal kapcsolatban tesz kijelentéseket, akkor az egyelőre még nem feltétlenül von letartóztatást maga után, de valamilyen jellegű szankcióval számolnia kell. Ugyanígy adódik a kérdés, hogy mennyiben beszélhetünk még a nyugati társadalmakban demokratikus médiáról vagy médiapluralizmusról, amikor a sajtóorgánumok szinte kizárólag egy véleménykörön belül mozognak, és más véleménykört nem tolerálnak. A kérdés igazából nemcsak a médiára vonatkozóan, hanem általános értelemben is megfogalmazható: mennyiben beszélhetünk egyáltalán valódi demokráciáról még ezekben az országokban? A legutóbbi évekig ugyanis a nyugat-európai országokban és az USA-ban gyakorlatilag nem állt rendelkezésre valódi alternatíva a pártok körében, hanem látszatkülönbség létezett csak a különböző választási programok között."

Kérdez: Joób Kristóf

Eredeti teljes cikk a mandiner. hu oldalán 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog