Kategória: Publicisztikák

"A szakirodalom vonatkozó szempontjait figyelembe véve az az ember tekinthető értelmiséginek, aki kétfajta tudással rendelkezik, s ezeket képes egymásra vonatkoztatni és a gyakorlati életben alkalmazni. Azaz valamilyen szaktudással rendelkezik (tudós, lelkész, művész, újságíró stb.), amely kiegészül egy általánosabb tudásformával, egyetemesebb műveltséggel. Aki kiáll a nyilvánosság elé és erőteljes morális-erkölcsi bázis felhasználásával, a közösségek érdekeit szem előtt tartva tematizálja a mindannyiunkat érintő problémákat. Ebből eredően – társadalmi rétegként – hatalommal bír, hiszen képes a társadalmi folyamatokat befolyásolni. Ez a hatalom igen nagy felelősséget jelent."

 

 

"Ha igaz, hogy az erdélyi magyarságot három csoport, a politikai-jogi, a helyi tőke és az értelmiség ápolta és gondozta, akkor könnyen kikövetkeztethető, mi is történhetett.

Egyszerűen ez a romániai magyar szövetség átalakult, szétesett. Ugyanis minél jobban megerősödött az RMDSZ, annál kevésbé volt szüksége az értelmiség (és az értelmiség intézményeinek) a támogatására. Miután partnerségre lépett a PSD-ALDE kormánnyal és a magyarországi FIDESZ-KDNP-vel, anyagilag is be tudta biztosítani magát, így már az erdélyi tőkére sem volt szüksége. Sőt, gyakorlatilag sikerült olyan helyzetbe hoznia magát, hogy mindkét csoport részben vagy teljesen, közvetetten vagy közvetlenül a kontrollja alá került. Ezzel kiépült egy lojalitáson alapuló klientúra-rendszer (oligarchia), amely szakmailag természetesen csak kontraszelekcióval tud dolgozni. (Hiszen a valóban gondolkodó ember ugyanis nem a párthoz lojális, hanem a szakértelemhez, a valósághoz, önmagához.)

A nemrégiben tartott 14. kongresszus nagyszabású ünnep volt az RMDSZ számára, pontosan ennek az ünnepe: az erdélyi értelmiségtől és az erdélyi gazdaságtól való függetlenség ünnepe. Most már e csoportoktól független profi párt lehet. Ebből a szempontból indokolt a nagyszabású megjelenés és a szerénytelen költségvetés. Ilyen helyzetben valóban lehet tervezni a párt jövőjét, s felmérni jövőformáló erejét. E szempont felől érdemes olvasni Kovács Péter véleményét, amely nagyon sok fájó igazságot tartalmaz. Hiszen egy profi pártnak nyernie kell, s a jól működő kampánygépezet nem akadhat fenn holmi morális-emberséges szempontokon."

(...)

"Hosszasan lehetne sorolni a közösségeinket érintő ügyes-bajos dolgokat, amelyek kapcsán a romániai magyar értelmiség nem lépett fel elég határozottan, vagy mulasztást követett el. Mondanám: J’accuse…!

De vajon, egyáltalán van még romániai magyar értelmiség? Vagy csak egy-egy alig hallható megszólalás, néhány izolált ember, akik egy letűnt korból itt maradtak?

Hiszen tapasztalhatóan a mi időnk egyáltalán nem kedvez az értelmiség hálátlan szerepének. Hiszen ma az, aki értelmiségi szerepet vállalhatna, a tudáspiac vagy a kultúripar termelőjévé és fogyasztójává degradáltatik. Másrészt ma az oktatás, és az alkotás folyamata annyira bürokratizált, intézményesült rendszerben működik, hogy a benne munkálkodó embereknek alig jut idejük a családi-közösségi életre; márpedig az értelmiségi szerep nélkülözhetetlen feltétele a szabadidő. Harmadrészt olyan politikai-közösségi hangulat van, amely kimondottan értelmiségellenes: a politikai hatalomnak terhére van a nyilvános kritika, ezért minden eszközével elnyomja; de a közösség tagjai számára sem hitelesek a moralizáló megmondóemberek.

Pedig értelmiség nélkül, a vélemények nyilvános ütköztetése nélkül nem lehetséges tartalmas közbeszéd, és értelmét vesztik az olyan fogalmak, mint: közvélemény, közjó, és közösség.

Csak az üzleti- és politikai hatalom által manipulált társadalom marad, benne velünk, kiszolgáltatott egyénekkel.

Könnyen meglehet, hogy az erdélyi magyar közösség ilyen helyzetbe került. Mert mostantól egy profi hatalmi gépezet fog működni, amely mindent igazgatni hivatott – a saját hatalma érdekében, nem a miénkben. A szakképzett diplomás réteg meg nem ért mindebből semmit, nincs ideje foglalkozni vele, nincs ereje ellenállni. A civil polgári öntudat még csak nyomokban ébredezik, könnyen el lehet taposni.

Az a gyanúm, hogy a romániai magyar közösség, vagyis mi mindannyian, magunkra maradtunk."

Szerző: Horváth-Kovács Szilárd

Teljes szöveg itt olvasható: transindex.ro