Kategória: Publicisztikák

"Az egyház már nem számít, lassan már nem lesznek vallások, csak egy egyetemes egyház, amelynek mindenki tagja, ahol csak bűnbocsánat, kegyelem, és szeretet létezik – mondják, mindezt törvények és isteni parancsok nélkül. Újítanak és átírnak mindent, akár a Bibliát is, ha úgy gondolják. Arra számítanak, hogy mi nem vesszük észre: mindent elveszítünk, amink volt és a nagy semmivel maradunk. Az egyház ma már nem evangelizál, hanem politizál, sokan pedig – köztük a papok egy része – is megtévesztve, vakon követik és hirdetik ezt az új, Pokolba vezető irányt.

 

Ennek az elvakultságnak legfőbb példája éppen Bergoglio érsek romániai látogatása. Sokan képtelenek felfogni, pedig oly nyilvánvaló, hogy Róma püspöke a liberálisok által lefizetett és irányított román elnök meghívására érkezik Romániába. A fő cél az ökumenizmus fejlesztése, az ortodoxokkal való kiegyezés és együttműködés, majd valamikor a későbbiekben az ortodoxok „Rómába terelése”. Ennek világos példája az ukrán szakadár ortodoxok azon szándéka, hogy Róma fennhatósága alá tartozzanak.

Most Bergoglio (Jorge Mario Bergoglio /Ferenc pápa/) ugyanezt készíti elő Daniel pátriárkával együttműködve, a más országokban élő keményvonalas ortodoxok felháborodása ellenére, amely felháborodásuknak hangot is adnak Oroszországtól Görögországig. Ez hát a fő oka a romániai látogatásnak, no meg egy kis „érzékenyítő” beszéd a migráció elfogadására, hiszen Románia megnyerése ez ügyben kiemelkedő teljesítmény volna. Bergoglio tehát nem Székelyföldön lesz, amikor Csíksomlyóra látogat, hanem Romániában! Nem a székely és magyar katolikus híveket látogatja, hanem a Romániában élő híveket! Nem magyar vértanúkat avat boldoggá, hanem román, görög-katolikus román vértanúkat, ráadásul a balázsfalvi helyszín sem véletlen, hiszen ott kiáltották ki a „nagy egyesülést”!

 

Mára már kiderült az, ami már az elején sejthető volt, hogy a csángók magyar nyelvű miséje is szemfényvesztés csupán, hiszen cserébe Csíksomlyón engedélyezik a román nyelvű miséket – állítják a román egyházi hatóságok. Az sem véletlen, hogy amíg Románia minden szegletéből Csíksomlyóra sereglenek a románok(!), addig a csángókat arra kötelezik, hogy Jászvásárra menjenek „pápalátni”.

Ne kergessen tehát senki illúziókat, ne asszisztáljon ehhez senki, aki józan, kereszténynek és magyarnak vallja magát. Erdélyben a katolikus egyház (és nem csak!) tekintetében erőszakos beolvasztás folyik, amelyben a mostani vatikáni vezetés éppolyan tevékeny, mint a bukaresti hatalom. A templomainkban egyre gyakrabban hallhatjuk román nyelven a misét, ősi katolikus kegyhelyünket, Máriaradnát már teljesen átadtuk a román pasztoráció számára, és ez – valljuk be – nem egyedül a román hatalom bűne. Ma a románok régi célkitűzése, hogy Romániában a társadalom homogénné váljon, most találkozik a jelenlegi vatikáni politika célkitűzésével, ami ezzel egyezik. A körülmények ismeretében a legnagyobb botorság ebben részt venni, ezt támogatni. Mind az erdélyi székely és magyar vezetők részéről, mind Magyarország kormánya részéről hiba, bárhogyan is segíteni ezt az eseményt, hiszen ez olyan volna, mintha magunk szorítanánk kést saját torkunkhoz… Nem csak a „keresztények” gondja ez, hanem a „keresztyének” is, mert megmaradásunk a tét. Megmaradhatunk-e Krisztust követő magyarként a Kárpát-medencében? Hogy legyen a magyaroknak jövőre és lesz-e Feltámadás, hogy gyermekeink is befogadhassák egy majdani Pünkösdökön a Szentlelket, és hogy ne szóródjunk szét egy erőszakosan iszlamizált világban, mint homok a szélben…

A vatikáni politika nem először mutatkozik ellenségesnek a magyarokkal szemben. Ma a Szentszék legfőbb érdek hogy a székely-magyar nemzeti kisebbséget – amely valójában nem is az! – eltakarítsa a vatikáni politikai terjeszkedés útjából. Hiszen misem lenne nagyobb eredmény, ha egy ortodox vallású, homogén államban is erős lehetne a katolikus befolyás… Ám ez épp olyan ostoba és embertelen, Isten ellenes magatartás és politika, mint a kommunistákkal való kiegyezés 20. századi rémálma és az akkori enyhülési politika beteges gondolata miatt egykor megtagadott magyar főpapok cserbenhagyása volt. Ez ma is érezhető, hiszen Márton Áron boldoggá avatása 2019 júniusában vatikáni érdeklődés miatt – elmarad."

Czeglédi Andrea Szilvia

blogstar.hu A teljes szöveget itt olvashatja