Az intelligens az új szexi?

Kategória: Publicisztika

 

Szerző: Bíró Brigitta

Mostanában sokat hallani, hogy „az intelligens az új szexi”, vannak körök, ahol ez valóban érvényesül, de általánosságban ebben nincs érdekeltség.

"Képzelje el, hogy távvezérelt, előre lehűtött lakása már vár Önre egy hosszú nyári munkanap után. Hazafelé menet okostelefonja listázza az Önt érdeklő híreket, okos televíziója pedig előkészítette kedvelt csatornáit. Álomszerű, ám hova vezet, ha csak olyan információkkal találkozunk, ami iránt érdeklődünk? Az álhírekről és az edzhető digitális immunrendszerről Bányász Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közszervezési és Infotechnológiai Tanszék tanársegédjével beszélgettünk.

 

Mi minősül megtévesztésnek és hol gyökerezik e jelenség? Egy falubéli pletyka már álhírnek számít?

Igen is, meg nem is. Rendkívül nehéz definiálni, mit is értünk álhír alatt. Egy vélemény sok esetben nem feltétlenül objektív részeket tartalmaz, ettől azonban még nem álhír. Bármilyen hírrel találkozva a motivációt érdemes vizsgálni: kinek az érdeke egy adott üzenet megjelentetése és miért? Például olyan tudományosnak tűnő hírek, miszerint a C-vitamin gyógyítja a rákot és a COVID-ot is egyszerre, valószínűleg az eladást hivatottak növelni. Ám ha az ember beteg, akkor kiszolgáltatottabb helyzetben van, hiszen mindent el akar hinni a gyógyulás érdekében. Akik elhiszik az áltudományos cikkeket, nem álhírként értelmezik az olvasottakat, hanem elhallgatott valóságként. Ezért is olyan veszélyes ez. Amikor pedig valamilyen politikai döntéshozatal befolyásolása a cél, akár egy Brexit súlyú következmény lehet a vége. (...)

Egy közelmúltban készült kutatás (https://www.ludovika.hu/aktualis/2020/06/17/a-ketarcu-internet-es-a-felhasznaloi-szokasok/) megállapításai pont arra világítottak rá, hogy az emberek leginkább az iránt érdeklődnek, ami eléjük kerül. Ezek szerint Önök is ugyanerre jutottak?

Igen, de igazából ez nem a felhasználók döntése, hanem a közösségi oldalak és egyéb internetes felületek gyakorlatából fakad. Annak érdekében, hogy a Facebook vagy a Google minél több bevételt realizáljon, folyamatosan megpróbálja kitalálni, mivel tarthatja a felhasználót az oldalon. Figyelembe véve, hogy egy átlagembernek 500-600 ismerőse van a Facebookon, elég sok olyan tartalommal szembesül a hírfolyamon, amire azt mondja, nem érdekli, inkább elmegy a strandra. Ezt elkerülendő, egy algoritmus több tízezer szempont alapján értékeli és elemzi minden egyes felhasználó viselkedését. Nem csak azt, kikkel beszélünk rendszeresen és milyen hírekre kattintunk, hanem azt is, hogy hol, mennyi időt töltünk el és hol van az egér mutatója. Megdöbbentő, de előfordulhat olyan eset, amikor a közösségi oldal hamarabb tudja, hogy egy illető terhes, mint saját maga. Éppen azért, mert mindent tud rólunk. Azok alapján, amilyen tartalmakat olvasunk és reakciókat adunk, az algoritmus azt feltételezi, hogy ezek a részek érdekelnek a világból. Ezáltal előbb vagy utóbb egy-egy személy csak a saját valóságának megfelelő véleményt és hírt fog elolvasni. Onnantól kezdve viszont, hogy csak egy adott tartalmat látok, fogyasztok, meg is erősítem a lelki világomat, hogy jól gondolkodom, ez az objektív valóság. Egyre elterjedtebb az a nézet, miszerint a valóság érzékelésben, és ebből következően a kommunikációban is egyre inkább a hit és nem az objektivitás a mérvadó. Még az is elképzelhető, hogy idővel nem adatokkal alátámasztott érveket használunk majd a vitákban, hanem a hitbéli meggyőződéseinket fogjuk igaznak venni és objektívként értékelni. (...)

Mindent egybevetve, ha jól értelmezem, nem is igazán az a fontos, álhírekkel állunk-e szemben, hanem a tudatos tartalomfogyasztás, azaz az emberek felvértezése, hogy meg tudják különböztetni a számukra hasznos és szükséges információkat, a teljesen feleslegestől.  

Alapvetően igen, mindenképpen fontos lenne, hogy ez megtörténjen, de ez is csapda helyzet. Hiszen ha én határozom meg, mik a társadalmilag elvárt cselekedetek, gondolatok és érvényesülő kultúra, megint felmerül a diktatúra kérdése, kinek a joga erről dönteni. Éppen ezért azt gondolom, hogy az állam szerepe ebben nem az, hogy megmondja, mi a jó és mi a rossz, hanem segítsen azt a fajta képességet előhozni, ami alapján az állampolgárok megfelelő értékítélettel tudnak döntést hozni. Azonban ez elég utópisztikusnak hangzik. Javaslatom, hogy kételkedjünk mindenben, ha hivatalos, ha nem, még magunkban is, a teljes körű tájékozottság érdekében. Mert ha kételkedünk, utánajárunk a dolgoknak."

 

Az erdeti teljes írás itt olvasható, ludovika.hu