Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

102 éve augusztus 27-én törtek be a román csapatok Kézdiszékre

Betörés Kézdiszékre Sósmezőn és a putnai szoroson keresztül

 Báró Zathureczky Gyula Főispán a betörés hírérére és az intézkedésekre így emlékszik vissza miután hazatért a menekülésből. Augusztus 28-án hajnali egy órakor jött a hír . [...] A betörés körülményeire vonatkozóan kérdést intéztem távbeszélőn a helybeli csendőrszárny parancsnoksághoz. Ez a szomorú hír valódiságát megerősítette s egyben távbeszélőn értésemre adta azt is, hogy a románok több oldalról törtek be a megyébe. A Tatárszoroson, Kisbotán, Musáttelepen levő 40-40 főből álló álló őrségünket az ellenség elfoglalta és Bodza-krasznatelep, lángokban áll.”[...]

 

5 órakkor a magyar királyi belügyminiszter úr rendeletet adott ki távbeszélőn a kiürítésre. E szerint Háromszék vármegyének összes magyar és német ajkú lakóssága, nemre való tekintet nélkül, továbbá a románok 17-55 éves életkorbún eltávolítandók”. 1916-ban a lakosság száma Háromszéken: magyar 112 755, román 19 469. A belügyminiszter intézkedése alapján a menekültek részére ezer vagont helyeztek kilátásba, ami sajnos az akkori körülmények között nem történt meg. Az államjavakat és dokumentumokat még a betörés napján összecsomagolták, de ezeket már nem sikerült vonaton elszállítani.1 Az alispán a települések vezetőit rögtön értesítette táviraton keresztül, a belügyminiszteri intézkedésekről. Ő maga délután hat órakkor távozott Sepsiszentgyörgyről. Tartózkodási helyül Bihar megye volt kijelölve, ami útközben megváltozott és Békés megyébe irányították.

 Kézdiszékre a határszélén, Sósmezőre aug. 27. éjjel 11 óra után törtek rá az Ojtozi szoroson betörő oláhok2.

Ekkor kezdték meg a települések kiürítésének a megszervezését. A vámhivatalt kirabolták, a vámellenőrt elfogva magukkal hurcolták. A községházánál levő őrségre tüzelve, két katonát meglőttek, a postahivatalt, a jegyzői irodát kirabolták. Foglyul ejtették Dániel Lajos, Pál Sándor vámtiszteket és Sárkány határrendőrségi forgalmazót. Ugyanígy estek neki Leánymezőnek is, ahol súlyosabb harcok voltak. Innen vonultak azután Musa, Kommandó, Magyarbodza és Krasznatelep felé.3

 A néhai Groedl-féle fatelep legnagyobb ipartelepén, a Kommandón rövid harc után jutottak a Háromszékbe vezető utak birtokába. Az előretörő román katonaság innen Kovászna felé ment, a környező falvakat elfoglalva ezután Nagyborosnyó következett. A Sósmezőn és a gelencei Putnai vízesés mellett betörő csapatok Felső-Háromszéket szállták meg.

 Baricz Ignácz ojtozi születésű, 1916-ban a Gelence feletti hegyekben a határon, 16 évesen, mint csendőrkisegítő dolgozott. Az augusztus 26-27-re és az azt követő kálváriára így emlékszik vissza.

„1915-ben engem kihelyeztek Lipsébe (Gelence mellett) csendőrkisegítőnek egész '16-ig. Az határ menti csendőrség vót. Ott nyolc csendőr vót és egy őrmester, én vótam a kilencedik, mint gyermek. Szép kaszárnya vót építve fából. Négy, öt szoba volt, a végiben konyha. Az ozsdolai őrstől jártunk a berecki őrsig. Járkáltunk oda Putnára, hármas határ volt, három kemence, egy amott, egy ott, egy itt. A határ itt ment, a kemencék, kőrakás vót betonba öntve, olyan volt mint egy szék. S a tetejin vót a magyar korona. Aztán mikor a románok 16-ban kijöttek, azt leverték. A szék megmaradt. Ültem rajta többször. Ösvény volt innen felől. A túloldalon a patak mellett a románok járkáltak, úgy hogy egymástó ötven lépésre vótunk. Bizony sokszor vót esszetűzés, a magyar katonára rálőttek, azok visszalőttek. Én ott vótam a határon egészen augusztusig míg jöttek a románok. Vasárnap egy román őrmester átjött a határon, úgy barátságoson. Kezet fogtak a magyar csendőrőrmesterrel. Akkor bementek a bodegába. Vót egy korcsoma, s bementek. Mulattak egész vasárnap délután. Akkor aztán az őrmester hazajött s lefeküdt, éjjel körülbelül egy óra táján olyan fegyverropogást adtak le ránk, úgy lehet elképzelni a patak vót a határ. A túlsó oldalon vót a román katona. Az erdő szélétől vagy hetven méterre ástak dekungot. Éjjel ástak csendbe, hogy ne vegyük észre, pedig őr is vót, nem vett semmit észre. Egy órakor nagy fegyverropogás, kezdtek kaszabolni minket. Az ajtót pozdorjává lőtték. Nem tudtunk kimenni az ajtón. Az őrmester, mind a kettő felszökött, az ablakon kimentek. Elmentek Gelence felé. Mi ott maradtunk, a fegyverropogás ment vagy háromnegyed órát, azt hittük jégeső van úgy kopogott. Nem tudtuk a sötétben merre vannak. Két szakasz román katona jött fegyveresen. Fel vótak pakolva hátizsákkal bocskorosan. A bakancsok össze voltak kötözve a hátizsákon. Megvártuk, hogy legyen reggel. Reggel aztán a román katonák a pikétről a román csendőrőrsön keresztül jöttek kivont fegyverrel. Minden házat felkutattak, hol mit kaptak, embert leánygyermeket élőlényt, férfi vagy leány, munkásnak, mind túlvitték a pikétre, a románok. Reggel aztán jöttek, házról-házra szuronyos fegyverekkel. Mondták, hogy mondjuk Traiasca Romania, Éljen Románia, de mi nem mondtuk. A csendőrőrmestert keresték. Mi ketten lemaradtunk és elfogtak. A szakácsnét meglőtték, akkor lépett ki, a küszöbben ketten voltunk, nyolc, kilenc fele libasorba az ösvényen keresztülvittek Gara Putnara, egy platós vagonba mind a hetvenkettőnket felraktak levittek Tisicara, majd Marasestre onnan bé Bukarestre.”4

 

Az első hivatalos román haditudósítások között szerepel Bereck és Felső-Háromszék központjának elfoglalása.

Augusztus 30.
Csikménaság elfoglalása, a Gyimesi állomáson száz vasúti kocsit és Berecken lisztszállítmányt zsákmányoltunk – a írja a román tudósítás.

Szept. 1.

Kézdivásárhely elfoglalása.

Szeptember 7.

A csapatok elfoglalják Brassótól Csík vármegyéig a területeket, valamint Marosvásárhely és Nagyszeben vonaláig nyomulnak előre.5

A román katonai parancsnokságok miután bevonultak egy településre, annak vezetésére gyorsan kerestek megfelelő személyt, főként a román nemzetiségű értelmiségből származót, akiket polgármesterré neveztek ki. A magyar állami felségjeleket bevonták, megszüntették, kitűzték a román zászlót, kinyilvánították az adott település Romániához tartozását. Kihirdették, hogy biztosítani fogják a személyi- és vagyonbiztonságot, ennek védelmére polgárőrséget szerveztek főként román nemzetiségűekből.

A román katonai parancsnokok látszólag igyekeztek katonáikkal betartatni a törvényességet.

A királyi Romániánál fejlettebb területre érkező, fegyelmezetlen és nem jól ellátott román katonák több helyen fosztogatásokba kezdtek. Visszavonuláskor, azt lehet mondani, hogy szervezetten szedtek össze élelmet, ruházatot és mindent, ami megtetszett.

 

Folytatásban: Kézdivásárhely és a környező falvak elfoglalása

 

Részlet Tóth László: „Kézdiszék 1916 írásban és képekben” könyvből.

-------------------------------------------------------

1BJAN Cv Fond Fond 9 1/149 5-6. oldal

2Az oláh szó ősrégi magyar név nálunk, mely a XIII. század óta latin oklevelekben és törvénykönyveinkben

is úgy (olacus alakban) használtatott. Tehát diplomatikus név és legkevésbé sem gúnynév. Megfelel a más nyelvekben is általánosan használt valachus szónak. A helyette nemrégen politikai célzatból felvett román néven ami magyar nyelvünk azt a nyelvcsaládot nevezi, mely a latinból eredt, tehát az olasz, francia, spanyol, portugál, oláh nyelvet együttesen. Az oláh nép sem nevezte eddig magát románnak, hanem rumunnak. A mai Románia nálunk régebben a két Oláhország, vagy a két oláh vajdaság nevet viselte: külön Havasalföld (vagy Havasalföld, vagy Havaselve) és Moldova(Wikipedia)

3Pilisi Lajos A megrohant és felszabadított Erdély. Budapest, Atheneum Irodalmi és Nyomdai RT. 1916. Forrás: Romániai Magyar Szó, 1996-os évfolyam

4Baricz Ignác elbeszélése, Gazda József gyüjtése

5http://elsovilaghaboru.com/tortenete/

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog