Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

A románok kézdiszéki betörése 1916. augusztus 27. Elbeszéli: Zábrák Gyula tizedes.


Megjelent Érdekes újság 1916 

"Aug. 17-én vonatra ültünk Vladymir-Volinszkiban. Nagy öröm volt ez reám nézve: megszabadulni az orosz frontról, attól a csúnya mocsaras, mindig esős vidéktől, ahol annyi veszélyben voltam. Kőzel, Cholm, Ivangorod, Lublin, Oderbergen át Budapestre mentem. 19-22 -ig otthon voltam. 23-án reggel 5 órakor meg már Brassóban. Az ut Lengyelországon át szép volt, hozzá ép akkor volt I. Ferenc József király születésnapja. Az állomások mindenütt fölvoltak lobogózva magyar lobogó is volt csaknem mindenütt, amit láttam jólesett szememnek és szivemnek ; de mennyivel szebb volt erdélyi utam.

 

Először a szép nagy magyar Alföld, utána Erdély szép vidéke: Máriaradna, Alvincz, Tövis, Meggyes, Erzsébetváros, Segesvár, Földvár, Brassó.

Brassó volt az utolsó állomás és koronája az utamnak. Elragadóan szép város és még szebb a vidéke. Brassóban 4 egész szabad napom volt a város és vidéke megtekintésére. Voltam a Czenk hegyen 961 méter magas, megnéztem az ott lévö Árpád szobrot — Árpád nélkül, — mert az emlékműnek csak az alaoja maradt meg, mert az oláhok a szobrot már évekkel ezelőtt fölrobbantották, megrongálták, most meg amint hallottam, egészen lerombolták. 27-én d. e. vasárnap lévén elmentem a »Nagytemplomba.« Gyönyörű szép és nagyon régi épület. Áz istentisztelet német nyelvű volt. A prédikációban szó volt a háborúról is. A lelkész többek között a következőket is mondta: »Már két év óta pusztít ez a borzasztó háború egész Európában és mi még eddig vasárnaponként összegyülekezhettünk itt, hogy a Mindenhatót imádjuk.« És még az nap este kitört a háború. Délután színházban voltam. A Tatárjárás cimü színmüvet játszották. Telt ház és lelkes magyar közönség. Mindennap telt ház volt. Ez és sok más apró megfigyelésem a négy nap alatt, meggyőztek engemet arról, hogy Brassó magyar város, mert én mindenfelé jártam és mindeniránt, ami bennünket magyarokat érdekel, érdeklődtem. De nemcsak Brassó, hanem azok a helységek is, ahol később megfordultam, ahol szászok és oláhok laknak, ott is mindenütt van magyar és tudnak mindenütt magyarul. Az én határozott véleményem az, hogy Erdély nemzetiségi alapon véve is magyar és örökké annak is kell maradnia. Hisz hány nem magyar község lakossága fogadott bennünket összekulcsolt kézzel, imádkozva és sirva, amikor a »testvéreiktől« megszabadítottuk őket.

Hogy a szászok, hogy fogadtak, arról nem is szólok. A magyarokról sem szólok most, mert mindez leírhatatlan. Látni kellett azt és együtt sirni velük. Délután a színház után még jártam össze-vissza a városban, elmentem a Korona szállóba megnézni az urakat, akik az nap reggel azaz aug. 27-én érkeztek meg Brassóba. A tábornok ur d. u. vette át a még csak alakulófélben lévő hadosztályt. Este

azután, estéli imám elvégzése után, mint aki jól végezte dolgát szépen lefeküdtem kocsimba — egy födeles kocsi volt a lakásom. — Úgy 11 óra tájban riadó. »Betörtek az oláhok, 9 órakor megüzenték a háborút« ! Stb. stb. kiabálták. Én szépen összeszedtem 5—6 kocsiból álló trénünket és elvezettem a hadosztály parancsnoksághoz. A hosszú utcán vezettem őket. Amerre csak elhaladtunk mindenütt fenn voltak az emberek, minden ablak kivilágitva. Lépten-nyomon kérdeztek: Vitéz ur, hova mennek ?

M it tegyünk mi? Meneküljünk?«

Beljebb a városban a terek is mind tele voltak aggódó és kétségbe esett néppel. Nagy volt a fejetlenség, de nem csoda, mert hiszen rablótámadásra nem voltunk elkészülve. Nehéz volna hűen leírni ennek a rémes éjszakának a történetét, pedig a brassóinál még sokkal rémesebb éjszakája volt 27-én sok nagyon sok erdélyi határhelységnek. 28-án reggel 1 órakor már hoztak oláh foglyot is. Mi miután katonaság hiján a predeáli szorost tartani nem bírtuk, 28-án reggel visszavonultunk Földvárra,

— 20 kilométernyire Brassótól. Földváron reggel ugy| 9 óra felé már kezdtek jönni a menekülők is ; mindig többen, többen. Kocsin, szekéren, autón, gyalog, ki hogyan tudott. Úgy délfelé már minden ut tele a szekerek ezrivel."

Folytatjuk

A románok kézdiszéki betörése 1916. augusztus 27. Elbeszéli: Zábrák Gyula tizedes 2

 Megjelent Harangszó 1917.

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog