Nézzük mi történt Kézdivásárhelyen a trianoni diktátumot követő időkben

Kézdivásárhely főtere 1917-ben

„Romániának akkora szerencséje volt,
hogy politikusokra már nem is volt szüksége.”

Mondta Petre P. Carp román politikus 1837–1919, a konzervatív párt tagja, több kormányban kultusz-, ipari és földművelésügyi miniszter, kétszer még miniszterelnök is, egyébként a háború alatt megrögzött németbarát.

 

„Bizalmas! 1920. július 2. Háromszéki Csendőrszázad részére

Az általunk kapott jelentésekből és a jelenlegi légkörből kitűnik, hogy ugyanúgy, mint ahogy Szerbiában történt, a magyarok itt is anarchikus rendbontást készülnek elkövetni. Felhívom az összes alegységet, hogy szigorúan ellenőrizzen minden településen átutazó személyt, és figyelje a lakosság közhangulatát. Diszkréten figyelni kell, hogy a településeken vannak-e magyar ügynökök (például tordai vagy máshonnét való kereskedőnek adják ki magukat), ugyanakkor a legszigorúbban ellenőrizni kell az idegeneket. Értesíteni kell a polgármesteri hivatalokat, doboltassák ki a lakosság számára, hogy amennyiben idegen érkezik a településre, négy órán belül értesíteni kell erről a csendőrséget. Ki kell vizsgálni aprólékosan a helyzetét, honnan jött, mit keres itt, és meddig szándékozik maradni. Ha felmerül bármilyen gyanú, akkor a csendőrfőnök vagy egy másik derék csendőr lépésről-lépésre követni fogja az illetőt, figyelvén, kivel lép kapcsolatba. Minden ilyen jellegű észrevételt sürgősen jelenteni kell telefonon a vezetőségnek, mely dönt az ügyet illetően.
Továbbá a volt székely tisztek tevékenységét is szigorú rendszerességgel ellenőrizni kell. Nem fogunk elnézni egyetlen jelentkezési kötelezettség mulasztást sem, sőt, a tudtán kívül meg kell állapítani a hollétét még akkor is, ha rendesen jelentkezett. Mindezt annak érdekében, hogy kiderüljön, ha valamilyen titkos összejövetelen vesz részt. Amint ez kiderülne, rögtön elrendeljük a letartóztatást.” (Levéltári anyag)

Szinte mindegyik erdélyi nagy, de kisebb településen is többségben magyarok éltek, elképzelhető, hogy hasonló volt a helyzet. A szerződés aláírása után sem érezték biztonságban magukat a románok. A kialakult elnyomási és uralkodási rendszert tovább is fenntartották. Ezért aztán a masszív kivándorlás megindult az elszakított területekről.
Az anyaországban, 1920-ban létrehozott Országos Menekültügyi Hivatal (OMH) pontos kimutatást vezetett a menekültekről. „E statisztika szerint 1918. október 30-ától 1924. június 30-ig a Romániához csatolt területekről összesen 197.035 személy érkezett az anyaországba. Az OMH statisztikája magába foglalja az összes elcsatolt területekről érkezőket, akiknek az összessége eléri a 350 ezret. 20-25 ezerre teszik azoknak a számát akik, különböző okokból (pl. leszerelt katonák, akik nem mentek haza, hanem Magyarországon maradtak stb.), nem kerültek az OMH látókörébe. A Jelentés kitér a menekültek foglalkozási megoszlására is, bemutatva azt, hogy a legnagyobb számot a közszolgálati alkalmazott réteg képviseli. 

Földi István kézdivásárhelyi ifjú a visszaemlékezését, mikor papírra vetette, ezt írja az időszakról:

„Elnyomás volt ez a legjavából, és választani csak kétféleképpen lehetett otthon maradni, beolvadni, vagy visszahúzódni, mint a csiga, vagy kimenni oda, ahol még szabad magyarul élni.
E között a két lehetőség között őrlődtünk. Legtöbbnél győzött a lokálpatriotizmus és a passzív visszavonulást választotta. Hazamentek a falujukba, és a 10-15 hold sovány földbirtokon igyekeztek megcsipeszkedni, mások az erdők kitermelésével foglalkozó idegen, de nem román üzemeknél fészkelődtek el, beletörődtek, hogy egy életen keresztül valamelyik rengetegében a Kárpátoknak rönköket méricskélnek, puliszkát, túrót, hagymát, szalonnát esznek, fenyőpálinkát isznak, s majd csak összekuporgatnak annyi pénzt, hogy öregségükre behúzódnak valahová.
Egy kisebb töredék érettségivel elszántan román egyetemre kérte a felvételét. Az érettségizettek és továbbtanulni szándékozók törzse azonban Magyarországra ment.” (Idézet Földi István: Székelynek Születtem könyvből)

 

Részlet a megjelenő Tóth László: Kézdiszék 1917 – 1920 forgatagában. Szemtanúk visszaemlékezéseinek a tükrében

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog