A magyarok helyzete 100 évvel ezelőtt. A románok kisebbségpolitikája egy jottányit sem változott!

A magyarellenes megnyilvánulok 2019-ben is napirenden vannak. Sajnos a magyar politikum inkább bebetonozta magát a román konjunktúrába, a magyar jövőkép és megmaradási stratégiának a kidolgozása helyett. Eltelt száz év még mindig a magyarságtól félnek a románok, pedig hajdan Alexandru Vaida Voievod regélte, hogy ők nem félnek. Ez igaz is volt, a lényege pedig, a románságban a ellenség kép kialakítása és ezt kihasználva az uszítás a magyarok ellen, ebből politikai és szavazati tőkét kovácsolva. Ez folyik mai napig.
 Ha figyelmesen olvassuk az 1929-es sajtó szemelvényeket, láthatjuk, sem nemzetpolitikában de még Románia szintű oktatás politikában se változott sokat a helyzet. Az akkor a Pester Lloydban megjelent román szemléletet mai napig betartják. No jó a zsidókat most békén hagyják. „Csakhogy a magyarázata ennek az, hogy egy afféle láthatatlan titkos kéz minden román pártot és minden román kormányt egyazon álláspontra hoz össze, mihelyt a kisebbségi kérdésről van szó Maga Vajda belügyminiszter ezt még ellenzéki korában úgy írta körül egyik nyilatkozatában, hogy: >>üsd a magyart és a zsidót<<” Tekintsünk a korabeli sajtóba, mi is történt 1929 elején a mioritikus vidéken a magyarokkal, szemelvények következnek a korabeli sajtóból.

Vitték, amit értek. Budapest Román megszállása


Román járőrök a Nagykörúton (fotó: budapestcity.org)

A román művelődési minisztérium úgy gondolta, hogy folytatni kell az ünneplést, hadd tudja meg a 21. századi idős, ifjú és gyermek a hős tetteket amelyek végbementek száz éve. Úgy gondolják érdemes megünnepelni Erdély után Budapest megszállását. A minisztérium szerint erre méltó ünnep nap lenne augusztus 4-e, Ekkor vonult fel Budapesten a román hadsereg.

1849. március 5. A szolnoki ütközet

A Délvidék 1849. januári kiürítése után a bánsági és a bácskai magyar csapatok nagy részét a Közép-Tisza mellékére indították. Ezek, a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette 6. és a Damjanich János vezérőrnagy vezette 8. hadosztály február végén Cibakháza és Törökszentmiklós között álltak fel.

Nem volt kímélet az erdélyi arisztokráciának


A kerelőszentpáli Haller-kastély mára szinte menthetetlenné vált. A grófnő sírját traktorral dúlták fel
Fotó: Major Anita

Romániában nem ismertek kíméletet 1949 húshagyókeddjén: néhány óra alatt összeszedték és teherautókra zsuppolták a társadalmi elit egykori képviselőit. A cél egy osztály kitelepítése és teljes megsemmisítése volt. Az az éjszaka máig hatóan meghatározza az erdélyi magyar arisztokrácia helyzetét.

1849. február 27. A kápolnai csata második napja

Fotó: 1999. február 27-én a kápolnai csata 150. évfordulóján az egykori – a Tarna folyón átívelő legnagyobb, háromnyílású, kőkorlátos – kőhíd kicsinyített változatára helyezték el Sebestyén Sándor szobrász bronz szoborkompozícióját. A csata ennek a Tarna-hídnak a birtoklásáért folyt, sajnos magyar vereséggel ért véget, de a dicsőséges tavaszi hadjáratban győzelmeink sorozata követte. A szobor melletti hársfák alatt – melyeket a XVIII. század végén ültettek – imádkozott Kossuth a csatában elesett hősökért.(hmindenamieger.blogspot.com)

A kápolnai csata második napján, 1849. február 27-én Alfred Windisch-Grätz tábornagy, a cs. kir. fővezér célja Kápolna elfoglalása, ezáltal a magyar arcvonal átszakítása és a magyar jobbszárny felmorzsolása volt. Ekkor ugyanis már tudta, hogy Franz Schlik altábornagy hadteste elfoglalta a Siroki-szorost, s Verpelét, a magyar jobbszárny legszélső pontja felé tart. Verpelét megtartása Klapka György ezredes feladata volt, aki ehhez egyetlen hadosztállyal, Dessewffy Arisztid alezredesével rendelkezett.

1849. február 22. Bem felhívása a székelyekhez

Bem arról értesülve, hogy Karl Urban ezredes csapatai betörtek Észak-Erdélybe, s február 18-án Királynémetinél legyőzték Riczkó Ignác ezredes csapatait, a medgyesi főhadiszállásról 1849. február 22-én felhívással fordult a székelyekhez. Arra hivatkozva, hogy "az oláh egy hűségtelen nép", s a február 5-i marosborgói vereség is a románok árulásának következménye, kijelentette: "Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenségnek, ha őt visszavertük, lehetlenné tegyük és ezen határszélekre oly férfiakat telepítni, kikben bízhatunk és ilyen férfiak ti vagytok, székelyek! Ezt kívánja a jogosság s saját fenntartásunk kötelessége." Ezért felszólította a 26-40 év közötti székelyeket, hogy Marosvásárhelyen jelentkezve, négy zászlóaljba osztva jöjjenek Beszterce környékére, ahol földet kapnak.

1849. február 4. | Bem vereséget szenved Vízakna mellett

„Négy nap dörgött az ágyu
Vizakna s Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.”
(Petőfi Sándor: Négy napig dörgött az ágyu…”)

1849. február 4-én vívták Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei a vízaknai csatát, melyben a jelentős erőfölényben harcoló osztrák erők arattak győzelmet. A vereséggel Bem összes addigi eredménye veszélybe került, „Osztrolenka véres csillaga” azonban a későbbi hetekben bravúros hadműveleteinek köszönhetően ismét a maga javára fordította az Erdélyért vívott küzdelmet.

Az erdélyi harcok első fordulópontja Bem József tábornoki kinevezése volt, az általa irányított honvédseregek ugyanis 1848 decemberében váratlanul támadásba lendültek az Alföld felé előretörő osztrák és román csapatok ellen. Bem a rá jellemző határozottsággal december 23-án Dés mellett kettévágta a császári arcvonalat, és előbb Karl Urban határőreit űzte ki Bukovinába, majd dél felé fordult, hogy Puchner felett is döntő győzelmet arasson. A honvédseregek 1849 januárjában felszabadították a Székelyföldet, majd a mind reménytelenebb helyzetbe kerülő Puchnert Szőkefalva mellett is megverték. A császári főparancsnok főhadiszállására, Nagyszebenbe szorult vissza, Bem honvédjei azonban január 21-én sikertelenül próbálkoztak a város bevételével.

Félázsiai fajta I. – A magyarok felfedezése


Mátyás király a korabeli császári székhely, Bécs elfoglalásánál (Koroknyai Ottó: Mátyás Bécs előtt)

Miért vannak szinte minden magyar erasmusos diáknak lengyel, olasz, vagy éppen brazil haverjai, és nem németek meg hollandok? Miért tartunk nagyobbra egy 6:3-at, mint egy 3:0-át? Tényleg sírva vigadunk? Az önképünk ugyanúgy ellentmondásos, mint a történelmünk, és egyik sincs egészségesen feldolgozva és a helyére téve. Sokszor azt se engedték az elmúlt évtizedekben, hogy rendesen kibeszéljük ezeket a dolgokat, és megértsük, kik vagyunk, milyenek vagyunk mi, magyarok. Így aztán rendszeresen előjön ennek az igénye, amikor éppen nem azzal kell foglalkoznunk, hogy idegen hadseregek lövöldöznek az országunkban. Ebben a sorozatban utánajárunk, mit jelent magyarnak lenni gondolkodás, életmód, képességek, ügyesség szempontjából. Azt is megpróbáljuk kideríteni, mi köze mindehhez, hogy a legnyugatibb keleti és a legkeletibb nyugati nép vagyunk, és hogy mit jelenthetne, ha kiaknáznánk mindazt, amire képesek vagyunk.

A Székely Hadosztályra emlékezünk

Székely Hadosztály 1918. december 1. után, az Erdélyt elárasztó román csapatok elleni védekezésként, Lukács Béla nyugalmazott altábornagy kezdeményezésére Kolozsváron hoztak létre, az itt még együtt maradt Hadosztály törzséből (38. magyar hadosztály székely katonáiból), amelyhez csatlakoztak a Kratochvil Károly parancsnoksága alatt Erdélyben szerveződött alakulatok.

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog