A Kolozsvári Korcsolyázó Egylet elsőként veszíti el bázisát, amikor 1919-ben megtörténik a hatalomátvétel. Nagy hagyományokkal rendelkezett, teljes pénzét befektette a sétatéri pavilon felépítésébe. Magyarország második központja volt. Középen Somodi István, aki 1921-től harcol annak érdekében, hogy területet kapjanak a kétágú templom mögött. Azok a zseniális sportolók, akik innen kinőnek és meghatározzák a ’20-as, ’30-as, sőt ’40-es évek korcsolyázó egyletét, ezen a kis területen, gyerekekkel, felnőttekkel együtt készülnek fel, mert a sétatéri jeget csak nagy pénzért lehetett bérbe venni.  Fotó és képaláírás: szabadsag.ro

Szerző: Killyéni András-Péter

 Előző cikk:

Első rész: Erdély sportéletének nehézségei Trianontól a második bécsi döntésig

A kezdetek az I. világháború utáni berendezkedés

A trianoni békediktátummal elcsatolt területek sport életét az első világháború utáni időszakban is a profizmus jellemzi. Nem véletlen, hiszen akkoriban Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Marosvásárhely és számos más város kiforrott sportegyesületi élettel rendelkezett, ahol komoly szakemberek - akik a magyar világban szerezték tapasztalataikat - tevékenykedtek, keresték a kilátást lanságban a kiutat. Az egyik lehetőség a bizalom visszanyerésére a sport volt.

A brassói vasútállomásra 1873. márcz. 30-án délután 3 órakor érkezett meg az első gőzmozdony egy kavicsvonattal Homorodról. A „Himberg“ nevű mozdony a kavicsolásnak eszközlésére a Brassó Ágostonfalvi vonalra van rendelve.

Julius Hübner: Luther schlägt die 95 Thesen an / Luther publishes the 95 Theses, 187 (Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggeszti a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét.)

Világszerte október 31-én ünneplik a reformáció napját, ugyanis ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a híres „95 tételnek” nevezett dokumentumát. Luther tettét a protestáns reformáció kezdeteként tartják számon, hiszen olyan fontos témákat érint a „95 tétel” mint a bűnbánat, vagy a bűnbocsánat.

Ahogy múlnak az évek, úgy halványodik a kép az 1956-os Kossuth téri sortűzről, ugyanakkor – újabb dokumentumok híján – megszilárdulni látszik, amire kutatási eredményeink alapján jutottunk. Az évek során több száz szemtanúval beszéltünk, olyanokkal, akik október 25-én ott voltak a helyszínen, és olyanokkal, akik lakásuk vagy munkahelyük környezetéből követték a történteket. Egyedülálló fényképekhez, dokumentumokhoz jutottunk, amelyek segítettek tisztázni az eseményeket.

"1956 októberében a diákok mozdultak meg először. Miközben a párt vezetése továbbra is hezitált, a pártba visszavett Nagy Imre pedig újabb vitairatán dolgozott, a diákok radikális lépésre szánták el magukat: 1956. október 16-án Szegeden egy régi-új diákszervezetet hoznak létre: a párttól és annak ifjúsági szervezetétől, a DISZ-től független MEFESZ-t (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége), melyhez a következő napokban az ország valamennyi területéről csatlakoztak a diákok. Az alakuló gyűlések közül különösen nevezetes a Budapesti Műszaki Egyetemen 1956. október 22-én megtartott ülés, ahol a diákok elszántsága és követelése már feltétlenül radikálisabb változásokat sejtettek.

„Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!”
(Mikes Kelemen)

1761. október 2-án hunyt el Mikes Kelemen, a II. Rákóczi Ferenc oldalán emigrációba vonuló kuruc bujdosók egyik legismertebb alakja, aki Lengyelország és Franciaország után a törökországi Rodostóba is hűen követte a fejedelmet. Mikes egészen annak haláláig híven szolgálta Rákóczit, a későbbi évtizedekben pedig a rodostói magyar kolónia vezetője lett; életéről és viszontagságairól Törökországi levelei tanúskodnak, melyeket a fejedelem íródeákja képzeletbeli konstantinápolyi nagynénjének írt.

Köztudomású, hogy ő volt a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője és legrangosabb művelője. Túl azon, hogy számos mesét írt, mesegyűjteményeket is szerkesztett, és ő alapította az első magyar irodalmi gyermeklapot, Az Én Újságomat.

Vízkelety Béla:Eger vár ostroma

És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”
(Részlet az Egri csillagok című regényből)

„Játékokat nem lehetett elfelejteni, se a veréseket. Legjobban nem lehet a szenvedéseket. De az örömöket is tartogatja az ember.”
(Móricz Zsigmond)

1942. szeptember 5-én hunyt el Móricz Zsigmond, a 20. századi magyar prózairodalom egyik legtehetségesebb alkotója. Móricz, aki írói pályáját a Nyugat folyóiratnál kezdte, elsősorban társadalomkritikájával, a magyar parasztság, a dzsentri és a civilizációs ellentmondások realista ábrázolásával alkotott maradandót, művei hiteles lenyomatát adják annak a kornak, melyben élt.

1849. augusztus 23-án ásta el Szemere Bertalan, az elbukott szabadságharc utolsó miniszterelnöke és a kormánytagok egy csoportja a koronázási jelvényeket, a határ mellett fekvő Orsova városának közelében. A Szent Korona, a kard, a palást és a többi jelvény 4 esztendőn keresztül rejtőztek a föld mélyén, a császári hadsereg csak 1853 szeptemberében bukkant a nyomukra.