Példabeszédek

Kategória: Kultúra

Dugonics András piarista szerzetes a 18. században írta a következőt: „Mert minden Közmondásnak eleje egy embertől származott, a’ többiekre az-után-terjedett”

Alighanem igazat kell adnunk neki, és nem a kollektív bölcsességben hinni. O. Nagy Gábor nyelvész utal arra, hogy „igen sok, jellegzetesen magyar nyelvi alakulatnak látszó szólásunkról és közmondásunkról kiderült, hogy pontos megfelelői más nyelvekben is megvannak. És szó sincs arról, hogy bármelyik nép lefordította volna egy másik nyelv hasonló kifejezését”. Ez indított egy rövid játékra, hogy egyik-másik magyar szólás és közmondás angol és német megfelelőjét megkeressem.

Itt van például az a közmondás, hogy „a hallgatás beleegyezés”. Bonifác pápa (1294–1303) egyik döntésében fordul elő ez a jogi igazság: Qui tacet, consentire videtur. Angolul: Silence means consent. Németül: Wer schweigt, stimmt zu. Ugyanígy megtalálható mindkét nyelvben „a cél szentesíti az eszközt”. Tóth Béla Szájrul szájra című könyvében figyelmeztet bennünket, hogy „Ezt a hírhedett tételt hol Machiavellinek (1469–1530), hol a jezsuitáknak tulajdonítják. De sem az, sem ezek nem írták soha.” Az „egy fecske nem csinál nyarat” Aiszóposztól eredőnek látszik (304. mese), de a világ Arisztotelésztől idézi. Szenczi Molnár Albert szótárában (1604) ez áll: „Egy fecske tavaszt nem szerez.” Angolul 1539-ben, németül 1601-ben fordul elő először. Minden jó, ha jó a vége: All’s well that ends well. Valamilyen változata az angol nyelvben már 1250 körül előfordul. Shakespeare hasonló címmel 1569 és 1601 között írta a Minden jó, ha vége jó (Vas István így fordította) című színművét. „Ma nekem, holnap neked.” Heute mir, morgen dir (1601). I to-day, you to-morrow (1200 körül). Kellér Dezső idézi egyik írásában a világbajnok Mészáros Ervin alakját, aki mindenkivel magázódott. Petschauerrel sok éven át közös csapatban vívtak, mégis magázták egymást. Egyszer egy vesztett asszója után Attila gúnyos mosolyára így válaszolt: „Ma nekem, holnap magának.”

„Hiányzik egy kereke.” O. Nagy Gábortól tudjuk, hogy egyik nyelvészünk csaknem 1300 olyan szót és szókapcsolatot gyűjtött össze, amellyel az észbeli gyarlóságot jelöli nyelvünk. Mindhárom köznyelvben elég gyakori a szólás. Pedig valahol olvastam, hogy az emberek az eszükkel vannak a leginkább megelégedve. Ez a természet nagy udvariassága. „Keresztet vethet rá.” Mikszáth Szent Péter esernyője című regényében Veronika mondja a megtalált fülbevalóra: „Kétszeresen örülök most neki, mert már keresztet vetettem rá.” Németül: Ein Kreuz über etwas machen. Angolul: You may consider it lost. „Vak vezet világtalant.” Egy másik verzióban: „…ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten verembe esnek” (Máté, 15:14), angolul és németül szintén használatos.

Hosszú a sora azoknak a közmondásoknak és szólásoknak, amelyek a magyar mellett több nyelvben is megtalálhatók. A közös kultúraterület teszi, de az európai népek összetartozását is szimbolizálja. A magyar szállóige – nyelvében él a nemzet – így bővíthető: közmondásokban és szólásokban (is) élnek a nemzetek. Bárha többször hallanánk életbölcsességeket hordozó példabeszédeket a parlamentben, a kongresszusokon, az előadásokon, mert néha többet jelentenek a szócséplésnél.

Kő András 

 

magyarhirlap.hu