45 év egy művész életében, interjú Vetró András szobrászművésszel

Kolozsváron a Bánffy palotában október 4-én lesz egy életmű kiállításod. Mit jelent ez neked?

Ezt nem úgy kell tekinteni, hogy én már most leteszem a lantot. Tulajdonképpen egy határkő vagy visszatekintés. Régebbi és újabb munkáimnak a legjavát igyekszem kiállítani. Úgy érzem az adósságaimnak nagy részét leróttam ezzel. Ez az év számomra egyik legeredményesebb, hisz most augusztus huszadikán avatták fel Szent István szobromat, majdnem ott ahol életem egy részét éltem Kolozsvárott a Dnáth út és a Törökvágás között, új katolikus templom előtt.

 

Ugorjunk vissza időben, mikor téged kineveztek Kézdivásárhelyre tanárnak a mostani Nagy Mózes Liceumba. Mire emlékszer milyen érzés volt, milyen gondolatok foglalkoztattak?

Ismertem hírből a várost, apósom járt erre többször, ő mondta, hogy egy vonzó kis város. Erre az időre datálódik, mikor Plugor Sándor grafikus és Sylvester Lajos író apámat meggyőzték, hogy Sepsiszentgyörgy főterére úgymond adományozzon egy szobrot. Zárójelben megjegyezem: hogy nem rég elkészítettem Sylvesternek a portréját, mely bemutatásra került, úgy érzem tetszésnek is örvendett, és remélem ki is lesz közelebbről állítva.
Tehát volt kapcsolatom emigyen a várossal, a vidékkel, ha nem is direkt. Ekkor tették fel nekem a kérdést, hogy szeretnék-e ide jönni? Elfogadtam a felkérést, így kerültem Kézdivásárhelyre.

Milyen volt a találkozásod a várossal?

Aránylag hamar beilleszkedtem, tanár kollégáimmal hamar összebarátkoztam, rögtön befogadta. Kedves emlék fűz Pitó Jánoshoz, néhai Kicsid Bélához, Jakabos Pistihez együtt „róttuk itt a huszonöt árat” ahogy errefelé szokás mondani. Ez időben sokat tanultam, hogy mit jelent a szívós kitartás, talpraesettség és nem elhanyagolandó, megismertem a székelyek észjárását. Az is feltűnt számomra, hogy nagyon sok tér van, és csak egy szobor áll a városban a Gábor Ároné, tehát lesz itt mit tennem. Az idő mulásával a környék is rájött, hogy őseinknek, hőseinknek jelet kell állítani, így aztán domborműveimmel, szobraimmal úgymond „behálóztam” Felső-Háromszéket.

A város történelme, a hangulata gondolom hatással volt az alkotásaidra?

Szeretvén történelmünket, nagyon is feküdt nagyjaink portréjának a megmintázása, így aztán a történelmi arcképcsarnoknak nekifogtam. Jöttek a megrendelések és megszülettek a tereket betöltő szobraim, Bem József, Kossuth Lajos, Turóczi Mózes, Márton Áron és mások, de köztereket díszítenek a domborműveim is mint Kovásznán a Széchenyi Istvánt plakett. Megpróbáltam ezeknek az embereknek a gondolatiságát, bensőjüket megismerni és ezt kivetíteni az arcképükre.

Alkotásaid egyediek, sikerült egyedi formanyelvet kialakítanod, amit a kritikusok is elismernek erről mondjál néhány gondolatot, te hogyan látod?

A művész számára ez kardinális kérdés ez vagy kialakul, vagy nem. Ez évek folyamán alakul, a visszajelzésekből, szakemberek és laikusok véleményeiből lehet érezni. Mikor valaki találkozik egy munkával és anélkül, hogy látná, az alkotó nevét, rögtön mondja, hogy ez olyan mint, vagy ezt Vetró készítette. Ezek azok a visszajelzések melyek egyediségét tükrözik az alkotásoknak. Minden művésznek vannak kedvenc előde alkotója az elmúlt korokból, akit kedvelt. Ezen az úton elindul és ebből kell kifejlődjön aztán az a formanyelv amelyik az övé és egyedivé teszi. A téma több ezer éve ugyanaz. Például én földanyákat is készítek, amelyeket az ősember is, én nem varázsolok vele, csupán onnan indulok ki és más formavilágba öntöm. Hatással vannak az emberre, nem csak a nagy elődök, de írók, mint Bretter György, Hamvas Béla, az utóbbinak a bohóca. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bohóc jelképem formálásában, kialakulására feleségem Bodoni Zsuzsa grafikus is hatással volt.

Votró művész dinasztiáról, beszélhetünk az alkotásaid formavilágában, folytatódik Vetró Artur édesapád világa?

Egy kiállításmegnyitón Dienes Attila aki apámnak tanítványa volt, mondotta, amire felkaptam a fejem: „talán én valamit folytatok az apámnak a női figura megfogalmazásában”. Igen valamit folytatok, amit magamnak is érzek, nem úgy ahogyan ő, de van bennük valami ami más de mégis folytatás.

Hosszú ideig mintáztál, egyszer csak kipróbáltad a faragást egy másik anyagból mely mely csak tárgy élőt alkotni. Többsége a faragott alkotásaidnak nőket ábrázol. Miért érezted, hogy a nő megmintázása mellett fába faragva is megpróbálkozol, és nem kevés sikerrel?

Apám sugallatára, sokat gondolok rá. Nagyon sokat írt nekem a művészet útvesztőjéről, naplót vezetett, amit olvasgatok. Biztatott szóban is nem csak írásban, hogy ismerjek meg különböző anyagokat, követ, fát, bronzot. Az elején nagyon óvatosan közeledtem a fához, de ahogyan telt az idő, mind bátrabban nyúltam hozzá. Idő telt el míg éreztem nem szabad megnyomorítani a fát, kell hagyni saját nyelvén beszélni.

Negyvenöt éve vagy Kézdivásárhelyen ennyi év távlatából, hogyan tekintesz vissza azokra a munkákra, amik akkor születtek, mikor itt letelepedtél? Mik késztettek a további alkotásra?

Vannak köztük olyanok, melyek nincsenek kiforrva, plaszticitásukban még nem sugároznak. Ez idővel gazdagodik és a kiforrottságig, el kell teljen néhány év. Apám sokat példázódott az egyiptomi művészettel és a tökéletességével. Ezt később értettem meg, ezt nem lehet tanítani, tanulni, ezt a kitartás, a tapasztalat, a vívódás és a gyakorlat hozza meg. Agyon se szabad simogatni megdolgozni a munkát, mert az el is száradhat, időben meg kell állni, el kell engedni. Az alkotást általában egy élmény, az élet egy története, vagy az emberiség kiemelkedő történése, esetleg egy belső érzés, ami kikívánkozik az emberből szüli meg a késztetést, hogy formába öntsük. Ilyenkor bevillámlik egy formai megvalósulás és ezután jön a munka. A művész mindig jelképeken keresztül üzen, mai nyelven kommunikál, mint a bohóc az egyensúlyozás szimbóluma, a szabadság utáni vágy, kitörni abból a térből melybe mindennapjaid bezárnak, mint Ikarosz. Megrázó volt Egyed Péter írása a a kurszki tengeralattjáróról, melyben az óceán mélyén lelték halálukat többen, Az írás megérintett és nekem született egy alkotásom a könyv kapcsán.

Hogyan tovább?

Hát nem állok le, gondolom lesz még rám szükség. De van amikor csak magamnak dolgozom. Mikor két mintázás, vagy szobor között pihenek akkor papíron készítem a következő szobraimat.

Említetted, papíron születnek a szobraid. Grafikáid is vannak, kiállítva is voltak, és pont olyan jók mint a szobraid. Ezek előtanulmányok, vagy végleges alkotások?

Is-is. Van, amelyik tovább rajzolódik, vagy a kész szobor után készült még-egyszeri rajz, amit addig rajzolok, míg grafika lesz belőle. Vagyis tovább rajzolom az előtanulmányt. Melocco Miklósnak és nem csak neki jut eszembe a mondása, hogy a szobrásznak nagyon kell tudjon rajzolni, mert az álmait először ott rögzíti. A kolozsvári Bánffy palotában is fogok ötven grafikát kiállítani.

Az életednek egy nagyon fontos része a tanítás volt. Hogyan sikerült a kettőt egyeztetni, mikor melyik volt a fontosabb?

A tanítás nagyon sok energiát vesz el, ha lelkiismeretesen végzed. Hosszú ideig nem tudtam nagyobb munkának nekifogni a tanítás mellett, mert nem lehet megszakítani. Ha alkotsz akkor abban élsz és megszűnik a külvilág, ha megszakítanak, már nem tudsz visszazökken abba az állapotba amelyekkel elkezdted a munkát és lehet nem is lesz belőle semmi. Szerencsém volt mert én azt tanítottam ami a lényegem, mintázást szobrászatot. Azt is be kell vallanom, hogy a tanítványaimtól is tanultam. Sok esetben olyan érzékkel formáztak, hogy jött, hogy folytassam, a sárkányaim ötletei mind gyerekek munkái kapcsán születtek. Vannak olyan tizenéves gyerekek, akik a munkáikkal már mondanak valamit.

Beszéltünk édesapádról, feleségedről, tulajdonképpen az élet kegyes volt hozzátok és képzőművész család vagytok, még több is egy egész dinasztia, hisz az unokáid is bontogatják szárnyaikat. Gondoltál arra, hogy egy közös kiállítást szervezni ahol ott lesz dédapa és unoka is?

Igen meghívást kaptam Sepsiszentgyörgyre ahol apám, feleségem, fiaim, unokáim és én ott leszünk az alkotásainkkal.

Köszönöm!

Lejegyezte Tóth László

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog