Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (7)

 Folytatása a 2018. február 2-ai megjelenésnek.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (3)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (4)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (5)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (6)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (7)

Az 1562 előtti időkből fennmaradt meglehetősen kevés számú erre vonatkozó forrás alapján nehéz pontosan meghatározni a primori réteget. Az 1562 után készült összeírások pedig már azokat is tartalmazták, akiket a segesvári országgyűlés sorolt a nemesek közé. Itt tehát gyakorta a kategóriák is változnak. Hozzávetőlegesen biztos adatnak mégis elfogadhatjuk azt az 1569 körül készült csík-gyergyó-kászonszéki összeírást, ami még a primor kategóriát használta a nobilis helyett.[123] Mivel időben még közel esik a változásokat hozó 1562-höz, adatait hitelesnek tarthatjuk. Eszerint a három székben összeírt primorok száma 15 volt.[124]

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (6)

 Folytatása a 2018. február 1-ei megjelenésnek.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (3)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (4)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (5)

A székelységnek életformájában leginkább
a vármegyei nemességhez hasonlító rétege, a primor

Azok a katonáskodó székelyek, akik a hadjáratok alkalmával vitézségükkel kitűntek, az uralkodótól birtokadományban részesültek. Ezek a birtokok a Székelyföldön kívül helyezkedtek el, betagozódva a királyi vármegyék feudális rendjébe.[96] Ezekben az adományokban többnyire természetesen azok a székelyek részesültek, akik nagyobb áldozatokat vállaltak, esetleg egy egész csapattest parancsnokai voltak. Így természetes, hogy ezek az adományok is elsősorban a székelység felsőbb rétegeit illették, főképpen a primori állapotúakat, esetenként a lófőket is. Ez a két réteg viselte a tisztségeket is, és mivel a legnagyobb részt ők vállalták a katonáskodás terheiből, a falvak közös földjeinek nyílhúzással történő évenkénti újraosztása alkalmával is nekik juttatták a legnagyobb földterületeket, a legtöbb telket. Ez azzal a következménnyel járt, hogy noha a Székelyföldön hosszú ideig nem beszélhetünk személyi függés kialakulásáról,[97] a vagyoni differenciálódás már egészen korán megkezdődött.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (5)


Kézdivásárhely (tankonyvtar.hu)

Folytatása a 2018. január 31-ei megjelenésnek.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (3)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (4)

A székely közösség tagjai hangsúlyozottan fontosnak tartották önkormányzatuk autonómiáját. Ebbe beletartozott a szabályalkotási jog, a bíró- és elöljáró-választás joga, a későbbiekben pedig az országgyűlési követküldés és követi utasításadás, tehát az országos törvényhozásban való részvétel joga. A székelység élén 1235 óta állt ispán, mint a központi hatalom képviselője,[79] a többi tisztségviselőt azonban a székelyek maguk közül választották, mégpedig nemek és ágak rendje szerint, mint arról már korábban volt szó. A székelyek összességét érintő ügyeket a nemzetgyűlésnek nevezett közgyűlés intézte, melynek helyszíne Udvarhelyszék valamely helysége volt. Ezen mindkét, majd később mindhárom rend tagjai részt vettek személyesen vagy képviselőik útján.[80]

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (4)


Székely Nemzeti Múzeum alapkőletétele,1911 okt.22. (https://kepeslapok.wordpress.com)

Folytatása a 2018. január 30-as megjelenésnek

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)
A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (3)

A kollektív nemesség kérdése

A nemesség vagy nobilitas fogalma a székely társadalomban a középkor folyamán, sőt egészen 1562-ig[70] nem értelmezhető ugyanúgy, mint Magyarország többi részén. A nemes kifejezést többnyire nemes székely nemzet értelemben használták ugyanis. A székely nemzet tagja tehát annak okán birtokolta nemességét, hogy maga is része volt a székely nációnak. Sőt, minthogy forrásos bizonyítékunk is van rá, azt is tudjuk, hogy a 15. század végéig a székely mivolt bizonyítása önmagában is elégséges volt arra, hogy bárki a Székelyföldön kívül is teljes jogú nemesként éljen.[71]

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (3)

Folytatása a 2018. január 29-ei megjelenésnek.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)

A közrendről ennél kevesebbet tudunk. Jogilag szabadok voltak, katonáskodtak és a falu népét adták, hiszen voltak olyan falvak is, ahol nem volt lófőség. Az ő kilétükre nézve érdekes lehet Kristó Gyula megállapítása, aki a székelyek eredetéről szólva azt állítja, hogy "a székelyek kis csoportja, aminek következtében őket egyáltalán székelyeknek hívták, eredendően török nyelvű volt, de korán elmagyarosodott, s bár e kis közösség tagjai sok nemzedéken át őriztek olyan elemeket, amelyek a magyaroktól való hajdani különállásuk bizonyságai, de nem csupán nyelvükben, hanem etnikumukban is mindinkább magyarrá váltak.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)

Folytatása a 2018. január 26-ai megjelenésnek

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)


Férfiak ünneplőben (mek.hu)

A székelység letelepülésének mikéntje összefüggésben van belső struktúrájával. Ez a társadalmi szerkezet rendkívül speciális, a magyarságon belül nem található hozzá hasonló. Jellegzetesen katonai társadalom beosztása ez, amely a 16. századig egyáltalán nem mutat a feudális társadalomra valló felépítést. Ekkor már a székelységet három rétegbe, úgynevezett rendbe sorolták, ez azonban valószínűleg nem az eredeti beosztása a székelységnek. Általános az a vélemény, hogy a székely társadalomnak a megtelepülés idején nem három, hanem csak két rendje volt.[55]

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)


Kép forrása: Potsa József, Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére. Háromszék vármegye, 1899.

A székelység letelepedésével kapcsolatosan számos elmélet ismert a történeti irodalomban.[48] Annyi mindenesetre többé-kevésbé bizonyosnak látszik, hogy a székelyek, akármilyen származásúak voltak is, egyfajta "csatlakozott népelem" funkciót töltöttek be a magyar seregekben, mint ahogy ezt későbbi, középkori történetük és hadviselési szabályaik is mutatják. A honfoglalást követő időszakban, négy évszázadon keresztül, a helynévi adatok alapján tudjuk, hogy a székelyek határvédelmi funkciókat láttak el, elsősorban a legjobban veszélyeztetett nyugati határon.[49]

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog