Rohanunk a forradalomba / Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Részlet)

"1956 októberében a diákok mozdultak meg először. Miközben a párt vezetése továbbra is hezitált, a pártba visszavett Nagy Imre pedig újabb vitairatán dolgozott, a diákok radikális lépésre szánták el magukat: 1956. október 16-án Szegeden egy régi-új diákszervezetet hoznak létre: a párttól és annak ifjúsági szervezetétől, a DISZ-től független MEFESZ-t (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége), melyhez a következő napokban az ország valamennyi területéről csatlakoztak a diákok. Az alakuló gyűlések közül különösen nevezetes a Budapesti Műszaki Egyetemen 1956. október 22-én megtartott ülés, ahol a diákok elszántsága és követelése már feltétlenül radikálisabb változásokat sejtettek.

 

A Műegyetemen megfogalmazott határozat már nem volt tekintettel tabukra: a szovjet csapatok kivonását és többpárti választásokat követeltek. És nemcsak a program megfogalmazására szánták el magukat: követeléseik alátámasztására, valamint a lengyel nép hasonlónak tudott törekvéseivel való szolidaritás demonstrálására tüntető felvonulást hirdettek. Akárcsak a ’48-as márciusi ifjak, ők is a cenzúra negligálásával nyitottak: felsőbb jóváhagyás nélkül kezdték meg programjuk sokszorosítását, terjesztését, és megpróbálták azt a rádión keresztül is az ország nyilvánossága elé tárni, bár ez a kísérletük nem vezetett eredményre.

Nagy Imre történelmi szerepe
A forradalom első napjaiban három jól elkülöníthető tábor állt egymással szemben. Az elsőbe azok tartoztak, akik vagy nem akartak lényegi változást, vagy bármifajta korrekciótól elzárkóztak, ők általában a konfliktus gyors, fegyveres felszámolására törekedtek. A második csoportot a valódi reformokat akarók alkották: programadójuk és vezérük Nagy Imre, mögé sorakoztak a pártellenzékiek, a Petőfi Kör vezetői. Ez a csoport sem egységes, a ”petőfisták” stílusban és tartalomban is túlléptek már 1953-on. Mégis, egy csoportba sorolja őket az, hogy artikulált programjukból hiányzott a szovjet csapatok kivonásának és a pluralizmus visszaállításának követelése, valamint az, hogy céljaikat békés politikai eszközökkel kívánták elérni. A harmadik csoportot alkotó felkelők kezdettől nyíltan követelték a nemzeti függetlenséget, amelybe a semlegesség követelményét és a többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokráciát is beleértették.

A Nagy Imre-kör és a felkelők között – kezdetben – feltétlenül meglévő különbséget jól szemlélteti Nagy Imre október 23-ai szereplése. Hiába hívták a tüntetők, hogy legyen a vezérük, ő nem ment. Minden bizonnyal félt a Gerő-féle vezetés provokációjától is, de nem csupán ez tartotta vissza. Ez nem az ő módszere volt, a tüntetők által hangoztatott követelések nem (mind) az ő programját tükrözték. Marxi terminológiával: sem a formával, sem a tartalommal nem értett egyet; így mindaddig otthon maradt, amíg a párt nem hívta, és a Parlament erkélyéről elmondott beszéde nem a társadalom követeléseinek elfogadását, hanem saját politikájának összefoglalását tartalmazta. Ki is ábrándította az órák óta rá várakozó tömeget. De minden különbség ellenére, kezdettől volt egy nagyon lényeges azonosság Nagy Imre és a felkelők között: nevezetesen az, hogy mindannyian igazi változásokat, egy új rendet akartak, szemben a másik oldallal, amely – legföljebb részleges korrekciókkal – a régi rendet akarja visszaállítani.

Miben rejlett Nagy Imre történelmi szerepe? Október 23-án a párt hívására elfogadta a neki felkínált PB-tagságot, elfogadta a miniszterelnöki posztot. Így elejét vette a felkelés szovjet katonai erővel történő gyors elfojtásának, hiszen a Gerő–Nagy Imre-, majd 25-étől Kádár–Nagy Imre-féle vezetés még belül volt azon a határon, amit Moszkva képes és hajlandó volt tolerálni. Nagy Imre akadályozta meg a hazai keményvonalasokat is a konfliktus fegyveres megoldásában: neki köszönhető, hogy nem alkalmazták a statáriumot az elfogott fegyveresekkel szemben, hogy újra meg újra meghosszabbították a fegyverletétel határidejét. De október 28-áig Nagy Imre nem csak az MDP vezetésének ortodox politikusaival küzdött. Október 23-ától ugyanis a felkelők kettős küzdelmet vívtak. Egyfelől fegyveres harcot kezdtek a szovjet hadsereg és az azt támogató magyar államvédelmisek ellen, másfelől újra meg újra megfogalmazott követeléseik, delegációik révén politikai küzdelmet folytattak a miniszterelnökkel céljaik elfogadtatása érdekében.

Talán még ez is kevésnek bizonyult volna, ha a felkelők első sikereinek – és az ÁVH brutalitásának – hatására nem mozdul meg az egész ország. Néhány ezer felkelő nem feltétlenül tudta volna meggyőzni a miniszterelnököt, hogy 1953-as programján túlhaladt az idő. De szerte az országban megmozdult a társadalom, a tüntető felvonulások után tartott gyűléseken – a sajátos helyi követelések mellett – a műegyetemi pontokkal messzemenően egyező követeléseket fogalmaztak meg, és létrehozták saját helyi vezetésüket, negligálva a formailag még fennálló struktúrát. Ezek az új intézmények természetesen gondoskodtak arról, hogy programjuk nyilvánosságot kapjon, amennyiben sikerült, követelésként juttatták el azt a kormányhoz.

Baráti körének érvelése, a felkelők hajthatatlansága és végül az ország megmozdulása megértették Nagy Imrével, hogy már nem lehet 1953-nál megállni, és ő képes volt – a kommunista magatartás 180 fokos fordulatával – a tömeg irányítását felcserélni a társadalom követeléseinek képviseletével. Ez az október 28-ai fordulat lényege: Nagy Imre, a miniszterelnök – még Kádárral és az MDP vezetésével teljes összhangban – nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette az eseményeket, tűzszünetet hirdetett, elfogadta a forradalom számos vívmányát, bejelentette az ÁVH feloszlatását, valamint azt, hogy megállapodtak a szovjet csapatok Budapestről történő visszavonásáról, és hamarosan tárgyalásokat kezdenek az egész országból való kivonásáról. Ami ezután következett, az ennek az első lépésnek a logikus folytatása: ha egyszer Nagy Imre hajlandó volt a társadalom szavát meghallva elfogadni és képviselni annak követeléseit, akkor szükségszerűen le kellett számolnia a meghaladott rendszer formájával, az egypártrendszerrel (október 30.) – a tanácsrendszer a valóságban már úgysem (illetve forradalmian más formában) működött.

A forradalom programjából egyedül a semlegesség követelése várt még megvalósulásra, de az sem sokáig. A szuezi válság, a kínai vezetés új álláspontja, az USA üzenete október 31-én megérlelték az elhatározást Moszkvában, hogy a magyar kérdést fegyveresen oldják meg. Zsukov marsallt utasították a hadműveleti terv kidolgozására, Hruscsov pedig megszerezte a problémásnak tűnő lengyel és jugoszláv pártvezetés beleegyezését. Ettől kezdve egymást követték a szovjet katonai lépések: új csapatok – jobb, új technikával – érkeztek az országba, megszállták a magyar repülőtereket, körülzárták a fontosabb városokat. Andropov nagykövet Nagy Imrének a csapatmozgások elleni tiltakozására átlátszó hazugsággal felelt – nyilvánvalóan nem is tartott igényt arra, hogy higgyenek neki.

Ebben a már nem is válságos, hanem katasztrofális helyzetben a forradalom miniszterelnöke – bár inkább kül-, mint belpolitikai célból – érvényre juttatta az egyetlen még teljesítetlen követelést: bejelentette országunk semlegességét, valamint kilépését a Varsói Szerződésből. Jóllehet ezzel inkább a szovjet agresszió jogi alapját igyekezett felszámolni, belpolitikai eredményt ért el: elhárította az utolsó akadályt a belső konszolidáció elől, visszaszerezte az ország bizalmát, és november 5-én hétfőn megindulhatott volna a munka. Ezt azonban a szovjet katonai gépezet már nem várta meg."

Szakolczai Attila

 

Teljes szöveg: rubicon.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog