Kézdivásárhely: „Az ünnep” egy színpadi játék a 10 éves évfordulóra (avagy színdarab, ami nem is az)

Kategória: Magazin


 Első; Második; Harmadik; Negyedik; Fény; Súgó; Rendező; A terített asztal (Fotó: Vigadó)

Görbetükröt tart elénk tíz év után a városi színház Lung László Zsolt, Daczó Zádor, Hatházi Rebeka, Pascu Tamara Hatházi András rendezésében. A darab egyben keresztelő is, a kézdivásárhelyi városi színház tíz éves évfordulóján Udvartér Teátrum lett. A színészek által írt szövegkönyv melyet a Hatházi András kolozsvári rendező dramatizált, nagyon igyekszik önmagunkkal szembenézetni 210 kérdés feltevésével, melyek a mindennapokban is az embereket foglalkoztathatják.


Az előadás izgalmasan interaktívnak indul. A néző reménykedhet, hogy végre nem kispolgárt pukkasztó darabot élvezhet. A díszlet három szék, egy mikrofonálvány mikrofonnal, van súgó és világosító, valamint hangosító. Eldugva egy sarokban a rendező is jelen van

Felcsillan az esélye, hogy dramaturgiai rendbe állítva, az élet nagy és kis kérdéseit feszegetik. Visszapillantások. A lét. Múlt-jelen-jövő. Miértek. A színház. Az előadás. A néző. Élet-halál. Család. Hagyomány. Minderre keresik 60 percben a választ. „Minden érdekel minket. Főleg az elérhetetlen. Az érthetetlen. Itt, a színházban erre keressük a választ” vallják a darab elején. A végén megjelenő terített ünnepi asztal, - mely mellett színész és befogadó ünnepelheti a 10 év sikerét -, azt sugallja, hogy haszontalan álmodnunk, keresgélünk végül csak az marad nekünk, amit megeszünk, megiszunk.

Az előadás szövegét Pascu Tamara, Daczó Zádor, Lung László Zsolt és Albert Nagy Ákos írta, valamint Hatházi András dramatizálta. Az előadásban szereplőket nézve Lung László Zsolt kivételével újonc színészekről van szó. Ebből a megállapításból kiindulva feltételezhető, hogy mindazok ellenére, hogy a szöveget maguk az előadók írták érezhető egy érettebb gondolkodás vonala is. Az előadásban az egymást követő kérdésekkel és csekély válasszal a rendező, mintha köveket dobálna a kisvárosi állóvízbe, de nem akkorákat, hogy azt fel is kavarja.

A stúdió előadás tere, annak intimitása ahogyan be van rendezve, sugallja a nézőnek benne lesz a darabban. Ezt támasztja alá ahogyan Lung László Zsolt bemutatja, a közönség és a játéktér között nincsen fal, mely meghívásként is érthető a bekapcsolódásra. Ahogy telik az idő egy két jelenet után az interaktivitás kifullad és darabból egy könnyed néhol komikus jelenetek sorozata lesz. Olyan mintha interaktív lenne, de mégse az. Sajnos az elején a játékba bevont közönségből szemlélő lesz.
A darabot követve többször is felmerül az érzés, mintha középiskolások játszanának, vannak pillanatok, akárcsak az iskolában felmondják a leckét. Olykor azt éreztem, hogy a sok egymás utáni kérdés időnként kioltja egymást. Jó lenne, ha létezne valamilyen drámai ív, eljutnánk valahonnan valahová. Ez valahogy elmaradt.
A színdarab a végére már-már szétesik és azzal az érzéssel maradunk, hogy nem a darabot játsszák el, hanem eljátszanak a darabbal. Mintha maga a rendező igyekezne az általa dramatizált szöveget távol tartani magától. Az előadók igyekeznek időnként jópofának látszani, ettől még a néző úgy érezheti, hogy kioktatják, a mondatok záporával.

A színtéren elhangzottak az élet nagy kérdései. A nézők ezzel maradnak, valamint a végén felszolgált kupica pálinkával, néhány karika kolbásszal, és megtisztelve érezhették magukat, hogy az előadók tálalták az svédasztalt és szolgálták fel.

Tóth


Hatházi András által rendezett, Ünnep című évadnyitó

Szereposztás:
Első               Lung László Zsolt
Második        Daczó Zádor
Harmadik      Hatházi Rebeka
Negyedik       Pascu Tamara