Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Csöppben a tenger…

Alapigazság, miszerint a tudományban nincsenek vitathatatlan, végleges megállapítások
Maticsák Sándor Finnugor etimológiai szótárak (Nyelvtudományi Közlemények 109.) című tanulmányában kis fejezetet írt Czuczor Gergely (1800–1866) és Fogarasi János (1801–1878) hatkötetes művéről, A magyar nyelv szótáráról, CzF., ami 1862 és 1874 között látott napvilágot, 110 ezer szócikkel, ám a háromnegyed részt elkészült javító pótkötet nélkül! „Ez voltaképpen értelmező szótár, de röviden itt is kell szólnunk róla, ugyanis etimológiai következtetéseket is tartalmaz.”

A finnugor rokoni körben a legkorábbinak tartja, mivel nem tud Kresznerics Ferenc sági plébános alkotásáról:

A magyar nyelv szótára gyökerészettel és deákozattal 1830-1831, két kötetben. A 80000 szócikk a szavakat a gyökök szerinti értelmi kapcsolataik szerint közli, ilyesféleképpen a világ első kognitív szótárának is tekinthető. Czuczor kufsteini rabsága idején is tanulmányozta.

Mindkét munka gróf Teleki József, Akadémiánk első elnökének szófejtő alapvetésére támaszkodik: Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja. Pest, 1821. Teleki nyomán Kresznerics és Czuczorék nyelvünket a gyökrend, vagyis természetes, belső fejlődése szerint vizsgálták. Ők tanulták és jól ismerték az egyik ős gyöknyelvet, a hébert. Az akkor még igen kezdetleges finnugor rokonítást sem dobták el. Amint a CzF. mai számítógépes elemzéséből tudható, több, mint hatvan nyelvvel vetették össze a magyart.

„A szótárnak ez a része, szavaink eredetének vizsgálata, sajnos, nem üti meg a tudományos munkáktól elvárható szintet.” A szerzők mindössze fél tucat nyelvtudományi könyvet írtak, Fogarasi János csupán szó- és mondathangsúlyunk törvényét fedezte föl, amit Maticsák úr elvi társai kizártak a tanításból, hogy a fölnövekvők össze-vissza gajdoljanak otthon és a mikrofonok előtt! „Sokszor olyan megmosolyogtató következtetésekre jutnak, amelyek bármelyik mai »délibábos nyelvésznek« is becsületére válnának.
A szerzők az ún. »gyökelmélet« alapján szabdalják fel a magyar szavakat, tudományos előképzettségük híján.” Valóban páratlan, hogy a „tudományosan előképzett” magyar nyelvészek nem ismerik nyelvünk „természeti rendét”, holott az Csokonai, Bolyai János, Arany és ma beszélni tanuló gyermekeink számára természetes. A csacsi számítógép is játszva kiválasztja a magyart a hajlító, tehát más alapszerkezetű európai nyelvtársak közül és fölismeri a gyököket! Maticsák úr tudatlansága tán önvédelmi, hiszen ha a magyar gyöknyelv, akkor miként lehet köze a hajlító finnugorokhoz?

„A barlang szavunkat például egy bar-lak alakból vezetik le, melynek jelentése szerintük ’borított lak vagy hely’ volt. A babona szót összekapcsolják a bab szóval (indoka a babszemekből való jövendölés), de a bába is szóba jöhet, a varázslás révén. A sort hosszan folytathatnánk… Sajnos, manapság – a magyar nyelv ősiségét vagy hun, szittya (szkíta) és sumer rokonságát vallók számának tömeges elszaporodásával – ez a szótár is népszerűvé vált a képzetlen, félművelt »nyelvészek« körében.”

Nézzük a medvét is „megmosolyogtató következtetéseiket” Czuczorék barlangjában! BARLANG 1) Földalatti üreg, mely egyedül a természet működése által képződött. 2) Rejtek, búvóhely, melybe zsiványok veszik magokat. 3) Átv. ért. bordélyház, bűnbarlang. Némelyek szerint elemezve: bar-lak = bor- vagy burlak, azaz borított lak vagy hely. Megvan a szláv nyelvekben is: barlog, berlog, brlok, brloha.”

Ha megvalósult volna Deák Ferenc egy mondatos sajtótörvény-javaslata: „Hazudni pedig nem szabad!” akkor ez a Maticsák-dolgozat nem jelenhetett volna meg. Czuczorék ugyanis nem vezették le a barlang szót, eredetéről nem nyilatkoztak, csak idéztek egy, akkoriban fölmerült elképzelést, aminek helyénvalóságáról sem ők, sem a kortárs szakmabeliek még nem győződtek meg. Tévedhettek ők is, mint bárki, akit anya szült, de nem követtek ideológiákat, mint első nyelvészetileg képzett szakemberünk, Joseph Budenz, aki heves buzgalmában legott négyszeresen túlteljesítette a normát, és első nekifutásra lelt kb. ötszáz helyett kétezernél több finnugor-magyar szóegyezést! Levezetéseiben természetesen nem tudta áthidalni a gyöknyelv-hajlító nyelv közti ellentétet.

Lássuk a „babona” szót a CzF. előadásában! „E szó elemzése kétséges.” Itt íziben abba is hagyhatnánk, mert a két szerző mindössze megemlíti a korabeli tudományos mendemondákat anélkül, hogy hitelt adna nekik. A százötven év előtti nyelvészkedők nem csak a tudományos babonákat ismerték. Ezért írhatta a CzF. hogy „némelyek – tehát nem Czuczor Gergely és nem Fogarasi János! – a bab szótól származtatják, minthogy a babonaság a babszemekből való jövendölés teszi, honnan származik babvető is.”

A bab alakilag lehetne ugyan a babona szó gyöke, de Czuczorék ezt nem állapították meg, mert egyéb lehetőségek is fölmerültek. „Mások a bába szóval, (mely tündért, bűvös nőt is jelent) hozzák viszonyba, minthogy a népmondákban leginkább ezek köréhez tartozik a csudás, bűvös, varázsló babona. Egyébiránt egyezik vele a szláv nyelvekben divatos bobon, bobona, zabobon, minél fogva e második értelmezés azért is valószínűbb, minthogy a magyar bába és tót baba szintén egyeznek. Figyelmet érdemel azon vélemény is, – ez immár a harmadik! – miszerint ez egy gyökű és eredetű a bubus, bubu, babós szókkal, tehát annyi, mint bubu-na (mint gabo-na), oly valami, mely bubuval, bubukkal, bubusokkal foglalkodik. S ezt tartjuk leghihetőbbnek.” Hihetőbbnek, s nem perdöntőnek! Akkoriban mindenki tudta, hogy a bubus ’gyermekijesztő rém’: „vigyázz, megesz a bubus!” Tehát a szó a babona fogalmi körébe tartozik, az alaki kapcsolat sem zárható ki, ám mindez együtt sem tárta föl teljesen a babona etimológiáját.

Hivatalból rágalmazott régi nagy tudósaink számára még nyilvánvaló volt a szakmai alapigazság, miszerint a tudományban nincsenek vitathatatlan, végleges megállapítások. Képesek voltak elismerni, hogy nem tudnak mindent, s amit tudni véltek, azt nem végítéletként hirdették. Mindössze tágkeblűen fölvázolták az általuk ismert kutatási lehetőségeket a méltó utódok számára.

Czakó Gábor

 

Magyar Hírlap

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog