Otthon se unatkozzunk: Elekes György és "versárnyéka" (Kézdivásárhely szülöttje)

Ele­kes György nem tar­to­zik erdélyi iro­dal­munk vissz­han­gos vo­nu­latához, pe­dig vi­szony­lag széles pászmát fo­gott be e századból: 1894– ben szüle­tett és 1969-ben halt meg. A kézdivásárhe­lyi fi­a­tal­em­ber szülővárosában végzi a gimnázi­u­mot, majd Bu­da­pest­re megy egye­tem­re, ahol jogászdok­to­ri képesítést nyer. Életében nagy for­du­lat az első világháború: be­vo­nul, de ha­ma­ro­san orosz fogságba kerül és a szibériai Krasz­no­jarszk­ba hur­colják, ahol versírásra adja a fejét. 

Hazatérve lapot szerkeszt. Sorban adja ki Kézdivásárhelyen a Keserű lapi, a Bűzbomba, majd a Flekken c.  szatirikus lapokat. 1923-ban Brassóba költözik. 1923-32 között Színházi újság címmel művészeti lapot ad ki, 1925-1926 között Brassói Hétfői Hírlap címmel hetilapot szerkeszt, majd a Brassói Napló felelős szerkesztője. Első verseskötetét a fogságban írt darabokból állítja össze s saját költségén adja ki Szibériában pergő homokszemek zenéje címmel, a Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Rt. gondozásában, 1921-ben. Következnek a Szürke csendben (1922), Hoffman három meséje (1922), Bábszínház (1923), Mindegy (1924), A szomorúság országában (1924) c. kötetek. Ő a szerzője az idős nemzedékek körében népszerű szerelmi regényfolyamnak, a Szívek harcának, amelyet Katolnai László álnévvel jegyzett.

Tavasz

Nap su­garában fürdik a felhő, 
hosszú, nagy álmok árnya su­han, 
hóvi­ha­rok­nak vad heve meg­halt, 
itt a ta­vasz a kert­ka­pu­ban.

Bús ha­jam őszül, könny a sze­mem­ben, 
vágya­kozások vára szi­vem, 
raj­tam a télnek szürke ködökből 
össze­harácsolt csókja pi­hen.

Messzi mezőkre jaj mi­kor érek! 
tar­ka-virágos lesz-e útam?... 
Nap su­garában fürdik a felhő, 
hosszú, nagy álmok árnya su­han.

Krasznojarszk, 1916.


Vándoruton

Vándor lel­ke nyu­gat­ra száll, 
vándor tes­te ke­let­re, 
hosszú, sötét vo­nat vi­szi, 
si­nek sírnak meg­et­te.

Évek óta zörgő keréken, 
egy-egy megálló néha támad, 
de újból in­dul nyögve, zúgva, 
egy új, sötétebb éjszakának.

Ron­gyos lel­kek vénülő házban, 
(eső ki­noz­ta, szél ver­te, nyúzta,) 
men­nek, men­nek s fehér szemével 
utánuk néz a szörnyű pusz­ta...

Zima, 1920.


A jég fölött

Olyan a lel­kem, mint a Bajkál, 
jégko­porsó alatt pi­hen, 
(benn éj van rég, mély, néma, fáradt) 
és nem za­var­ja sem­mi sem.

A jég fölött jaj más az élet, 
ha­vat hasít vad, hety­ke szél, 
... sír a nyo­mor az árva par­ton 
amer­re búg a vas­szekér.

Irkuck, 1920.


Városok végén

Váro­sok végén, város szélen 
ütnek tanyát a szürke sem­mik, 
nyo­mor útak találkozóján, 
hol annyi vágy tar sírja fek­szik.

És min­dig, min­denütt kilökve, 
fa­pajtában, a földbe ásva, 
a szél beszáll, a hó bemászik 
penészbe, rongy­ba, jaj­gatásba.

Kétséges éjek könnye forró, 
szívek égnek, szívek vajúdnak, 
és reg­gel-reg­gel egy-egy lélek 
csak ne­kivág a hosszú útnak.

Jó asszo­nyok, kik sírtok értünk 
tudjátok meg – segít a sem­min, 
csak még több imát, még több könnyet, 
hogy in­dul­has­sunk va­la­mennyin.

Nikolszkusszuriszk, 1920.


Még több Ele­kes György vers az Erdélyi és csángó költészet c. an­tológiában: http://​mek.oszk.hu/​ki­al­litas/​er­de­lyi/​ele­kes­gyogy.htm

 

Forrás: eirodalom.ro

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog