Genderforradalom: baloldali osztályharc újratöltve

Munkásforradalom helyett genderforradalom, tervgazdaság helyett társadalmi kvóták. A különbség csupán egy százéves időeltolódás.

A proletariátus és tőkésosztály szembenállása képezi a marxizmus és ezzel a baloldali gondolatkör alapját. Marx narratívájában a magántulajdon intézményesülésével a tőke egy szűk rétegnél csoportosult, ami aztán kihasználta és kiszipolyozta az ipari forradalom gyermekét, a munkásosztályt.

 

A történetet ezután már ismerjük. A „jóslat” ellenére a munkások nem Angliában, hanem Oroszországban radikalizálódtak. (Kérdéses persze, hogy a századforduló környékén a cári, alulfejlett birodalomban mekkora volt a munkásosztály hányada a társadalmon belül, de ezt most itt tegyük félre.) A Lenin vezette populista hangok ha nem is értő, de rezonáló fülekre találtak, véresen megdőlt a Romanov-dinasztia, még véresebben eldőlt a polgárháború. Jöhetett végre a Moszkva által szervezett jólét.

És hogy mennyire működött a központi tervezés intézménye? Semennyire.
Már a kezdeti, a hadigazdaság utáni időkben is Lenin piaci reformokra szorult. Ennek ellenére a rendszer nem adta fel, a kalkulációs perverzió elkísérte az egész keleti blokkot ’89-ig.

Mindeközben a múlt század egyik, ha nem a legnagyobb közgazdasági vitája zajlott le. A kérdés egyszerű, és összefügg a fent leírtakkal: matematikai egyenletekkel meghatározható-e egy központi tervezőnek, hogy egy országban kinek mennyit kell termelnie és kinek mennyit kell fogyasztania.

Mint utólag kiderült, a vitát már az elején (’40-es, ’50-es évek) rövidre zárta Hayek: a kalkuláció lehetetlen, mert ha még a központi tervező ki is tudná számolni a gazdaság egyenleteit, nem tud a szükséges információ birtokába jutni.

Igaza volt. Ahogy az idő telt, úgy jelentek meg a piaci, decentralizált döntések a rendszerben. Egy kis fusizás, egy kis feketepiac, egy nagy ’89, és vége.

És hogy miért kezdtem ennyire messziről?

Egyes baloldali narratívákat jelenleg is a kalkulációs vágy hajtja.

Ilyen a feminizmus és a ráépülő genderkultúra. Idézzük itt fel, hogy ennek a gondolatkörnek is mély, marxi és engelsi gyökerei vannak. Engels kitér arra, hogy a magántulajdon elterjedésével nemcsak a proletár-tőkés ellentét keletkezett és mélyült el, hanem a férfi-nő is. A férfiaknál csoportosult a magántulajdon és termelési eszközök nagy része, ezzel egzisztenciálisan kiszolgáltatva nekik a nőket.

A történet itt is ugyanaz: munkásforradalom helyett genderforradalom, tervgazdaság helyett társadalmi kvóták. A különbség csupán egy százéves időeltolódás.

A nemi és egyéb társadalmi kvóták intézménye nem más, mint vélt vagy valós társadalmi egyenlőtlenségek agresszív, centrális megváltoztatása.

Ez az ideológiai vita már eldőlt ötven évvel ezelőtt, a bozótharc helyett tessék beleolvasni a hayeki sorokba: „A tervezés diktatúrához vezet, mivel a diktatúra a kényszerítés és az eszmék központi érvényesítésének leghatékonyabb eszköze”.

Arany Bence

 

mandiner.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog