"És hányszor próbálkoztunk kimászni a barlangunkból, hányszor futottunk neki a polgárosodásnak csak az elmúlt évtizedekben! Késő Kádár-kor, kettős társadalom, óvatos próbakapitalizmus, eredeti tőke-, infarktus- és agyvérzés-felhalmozás, alávetett (ex)gyarmati népek helyett önmagunk, testünk és elménk kizsákmányolása. Csak hogy legyen egy plusznyaralás Jugóban, még egy szint a soknemzedékesnek szánt családi házra, még egy kis tuning az Osztrákból behozott használt Mercire.

 

Aztán mire egyről a… másfélre jutottunk, jött a rendszerváltás összeomlása, a szocialista ipar ment a levesbe, mentek vele a darálóba melósok, férfiak és nők, güriző dolgozók és (kényszer)vállalkozók.

Papíron létező polgárosodásunk elakadt.

Ott maradt beépítve a zsugorodó kisvárosok kihaló családi házaiba,

rég felgazosodott hétvégi telkek fészereibe, elmúlt nyaralások megsárguló emlékképeibe a polcon porosodó albumban. Az idő elvágtatott, a valóság kicsúszott a markolni vágyó markaink közül.

De jöttek az ezredforduló évei, újra nekifutottunk a polgárosodásnak, kinyílva a világra, a szabaddá vált Európára, felvéve a ritmust a globalizáció gazdaságával, kultúrájával és életmódjával is. Már épp elkezdtük álmodni a cukrászdát Bécsben… csak megint egy kicsit hiányzott, ide hát a hitellel, euró, frank, jen, egyre megy, mind bele a zsebekbe, megint polgárosodtunk papíron, és megint csak csúszott ki a valóság a markainkból.

Jött az újabb válság, teljes politikai, gazdasági és társadalmi krízis, előbb és rosszabbul ért el minket, mint a legtöbb európai nemzetet egy jó évtizeddel ezelőtt – és megint becsődölt a polgárosodásunk. Bedőltek a hitelek, a vállalkozások és a munkahelyek,

rámentek minderre családok, házasságok, férfiak és nők, s az összes gyermekeik a maguk szétfoszló álmaival.

S itt van ez az újabb gyarapodás: szinte már érthetetlenül kitartóan hasít a világgazdaság, s benne a magyar is, és rohanunk megvalósítani a gyarapodásról szőtt reményeinket. Vásárolunk, fogyasztunk, szerzünk, kell az újabb, a jobb, a nagyobb, semmi nem elég, hajszoljuk magunkat, versenyben az idővel, az újabb válságot ígérő próféciákkal, a Kárpát-medencében túl gyakran hullámzó jó és rossz idők váltakozásával – de hát egyszer élünk, egye meg a fene a vén Sarudykat, ma kiesszük őket a vagyonukból; hát magyarok vagyunk, nem?

Csak te, beérkezettség dicsősége, hol késel e napfényes homályban? És hol vagy, nyugalom, kiegyensúlyozottság és kiszámítható rend? Hol vagy, szerénység, mértékletesség, bölcsesség, takarékosság, türelem és belátás? Hol vagy, te, klasszikus műveltség, te, hosszú távra tervezés, te, felelősségvállalás, s mikor jön már a markolni vágyó markok kiengedése?

Hol vagy, élet, amely nem rohan, mert ami kell, már rég megvan? Hol vagy, hátradőlés öröme?

Vagy jönni fog egy hullámvölgy, és megy bele megint minden a nagy magyar (fel)őrlőgépbe,

s kezdhetünk mindent újra elölről?

Eljutunk-e hát valaha a magyar polgárosodásban egyről a kettőre, elsőtől a második lépésig, s aztán a harmadikig, negyedikig, és így tovább?

Rajtunk is áll ám a választás, merre lépünk és hová indulunk. Alattunk a Balkán, előttünk Európa, bennünk a létra."

Mandiner hetilap

A teljes cikk itt olvasható

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog