Kategória: Jegyzetek

A bukaresti Legfelsőbb Feljebbviteli és Semmítőszéken a terrorizmussal vádolt Beke István és Szőcs Zoltán ügyében április 9-én kimondott végleges és megfellebbezhetetlen ítélettel újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam. És ugyanakkor az is, hogy minket, magyarokat továbbra is ellenségnek tekintenek, akiket ráncba kell szedni, és szülőföldük elhagyására vagy beolvadásra kényszeríteni.

 

A székely fiatalokat 5-5 év börtönbüntetéssel sújtó határozat megsemmisítésére vonatkozó kérés megalapozatlanná történő nyilvánítása ugyanis az igazságszolgáltatás megcsúfolását jelenti. Hiszen a bizonyítékok hiányában meghozott, törvényes hátteret nélkülöző ítélet jóváhagyását és megerősítését nem lehet másként minősíteni.

Semmi új sincs a nap alatt, mondhatnánk a történtek után, hiszen jogfosztásunk és üldözésünk nem most kezdődött, hanem már a trianoni békediktátumot követően. A mindenkori bukaresti hatalom belpolitikájának ugyanis a magyarellenesség az egyetlen állandója. Ehhez viszont következetesen tartotta magát, az éppen uralkodó politikai rendszertől függetlenül. Némi ingadozás csupán az erőssége tekintetében volt olykor észlelhető az elmúlt 100 esztendőben.

Nemrégiben azonban új stratégiával, nagy lendülettel és a többre hivatott jog fegyverével indítottak általános támadást ellenünk. Hosszasan sorolhatók a példák ennek bizonyítására, de az utóbbi napok történései is fényesen igazolják. Elég, ha csak a székelyföldi terrorvád fejleményeire, az ozsdolai közbirtokosság erdeinek visszaállamosítását célzó perre vagy a korondi polgármesterre kiszabott 100 ezer eurós pénzbírságra gondolunk.

Ebbe az áldatlan, immár nemzeti létünket fenyegető helyzetbe, melyben mindez megtörténhet, elsősorban saját gyávaságunk, nemtörődömségünk, közömbösségünk, széthúzásunk, megosztottságunk, valamint egymásra vicsorgásunk juttatott. És kikecmeregni is csak a felsoroltak levetkőzésével tudunk belőle, valamint összefogással, egységes fellépéssel és bátor kiállással. Mozdulással a hívó szóra. Ha pedig erre nem vagyunk képesek, akkor megérdemeljük a sorsunk, és holnap bármelyikünk csuklóján kattanhat a bilincs.

Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó