Erdélyre nem úgy kellene tekintsük, mint a a magyarság dicsőséges elsüllyedt múltja, hanem nagy átalakulásokat hozó társadalmi fordulatok színhelye, ahol együtt élnek magyarok, románok, örmények, zsidók szászok, persze ha békén hagyják őket.

 

Egy olyan világot élünk, amelyben már semmi sem működik, ami régi, hagyományos rend szerint, ezért kellene nekünk is szemléletet váltani, hogy megmaradjunk itt annak amik őseink voltak és annak aminek születtünk..

A közös jövő érdekében a fel kellene tárni a közös múltat, Erdély valós históriáját. Ez azért sem lehetetlen, mert józan gondolkodású emberek, egészséges nációk esetében a múlt nem változik, csak a politika szele csapkodja ide-oda.
Át kellene lépni a populista propagandákon, mint annak bizonygatása, hogy ki volt itt előbb, olyan mindegy az elmúlt évszázadok távlatából, hogy ki volt itt előbb, a lényeg, hogy kik vannak most akik együtt szeretnének élni és megteremteni azt a fészket, melyben békésen, jólétben nevelhetik utódaikat.

Betelepítették a fanarióta középkori szellemet Erdélybe, ez ver éket a nemzetek köze, és száz év alatt meg is gyökerezett, ezeket a gyökereket kellene kivagdosni. Sajnos a politikum nevezhetjük románnak magyarnak nem akar tágítani az uszító politika mellől.
Erdély mára csak az emlékeinkben él. Ez már nem azaz Erdély ahol több nemzet együtt él. Igaz a múltban sem valami harmonikus testvériségben éltek együtt, elkülönültek, akkori kórnak megfelelő, úgynevezett autonómiában ha kell. Voltak konfliktusok akkor is de egy közös cél volt az Erdély kép.
A konfliktusokat akkor is exportálták, Bécsből, vagy a hegyen túlról. Nem sokat változott a helyzet a bécsi export kiesett. Remélhető, hogy az a közös kép amely összefogta az itt élő nemzeteket a vidékek és Erdély kiemelése a balkáni sorból visszatér. Ehhez kellene egymás mellett élési közös képet kialakítani és mi más felelne megfelelőbb a célnak, mint a közös ünneplés. Ne azok a történelmi események legyenek a közös ünnepek, – ahogyan ezt a hegyen túliak, vagy ide származott utódaik erőltetnek – amelyek szétválasszák a nemzeteket, hanem a közös kulturális történelmi események. Ilyen lehetne a tordai országgyűlés, amikor a vallásszabadságot kimondták, voltak halvány hangok, de az ordítozók csirájában fojtották el. Lenne, amit ünnepelni a találkozási pontokat a népi kultúrában, ha a közös történelmünket átvizsgáljuk és azokat az időszakokat is figyelmesen nézzük, amelyeket tudatosan elfedtek előttünk, találunk olyan közös eseményeket melyeket érdemes emlegetni és esetleg megünnepelni.
Jelenleg úgy néz ki mintha nem ugyan abban az Erdélyben élnénk, az erdélyi románok nagy része sem a közös Erdélyt szeretné fejleszteni, hanem a centralizált Romániát, mi székelyek is csupán a három megye autonómiáját képzelik el és nem egy autonóm Erdélyen belüli székely önigazgatást.
A bölcsek szerint a földrajzi környezet a közös kihívások alakítják az embereket főleg egy olyan vidikén a Kárpát koszorú ahol élünk.

A felgyorsult világunkban remélhetőleg ez is gyorsabban bekövetkezik és estleg utódaink a közösségük és saját fejlesztésükre tudják azt az energiát is használni, amit ma nacionalista politika kivédésére vagy megteremtésére pazarolnak.

Tóth

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog