Sabin German: Kilenc dolog románokról, magyarokról, autonómiáról

Egyszerű dolgok, melyekről nem szokás beszélni – a székely nagygyűlés kapcsán.

Ezeket még egyszer el kell mondani és talán még százszor, ha megnézzük, hogy mekkora cécót csapott a sajtó a székelyek nagygyűléséből; sokan csak a kék zászlós fényképeket látják és az összes többit inkább szőnyeg alá söprik.

 

1. Igen, volt kiabálás, skandálás az autonómia mellett. De

az autonómia végső soron öngondoskodást jelent

– csak az öngondoskodásra képtelenek nevezik ezt szeparatizmusnak. Mondjak példákat? A román állam az idők folyamán egy csomó bürokratikus hullámtörőt épített ki magának, valójában holmi kisebb államocskákat, melyek végül meggátolják a közösségek fejlődését. Kishajókat akar Temesvár a Bégán működtetni? – egy egész évnek kell eltelnie, mire Bukarestben valaki (nem lehet tudni, hogy kicsoda) rányomja az „engedélyezve” pecsétet.

Autópályát akarnak a moldvaiak, méghozzá az EU ingyenpénzén? – évekbe tellett, két autós felvonulásra volt szükség, hogy a központi kormány negyedfülnyit odafigyeljen. Piteşti–Nagyszeben? A helyzet tíz év után sem világos, néha egy-két hivatalosság méltóztatik elmormogni, hogy igen, biztosan elkészül – közben Marokkóban már több Dacia készül, mint Piteşti-en. Márpedig a közösségek nem így működnek, a Központ engedélyével, nem vazallusok, hanem partnerek a törvényi kereteken belül; minden közösségnek specifikus forrásai, specifikus viselkedései, lehetőségei és specifikus igényei vannak. És te, állam, a nemzeti–egységes–oszthatatlan káoszon kívül mi mást csinálsz?

2. Azt is kimondták világosan és egyértelműen, hogy

a nacionalizmus sohasem megoldás, bármilyen nyelven üvöltik azt a tömegnek

– valószínűleg ez ugyanolyan mértékben zavaró, mint az „autonómia”, főleg, amikor nem nagyon van mit felmutatnod a Centenárium alkalmából: autópályák nincsenek, a kórházakban halál vár rád, az oktatás padlón, és mindennek tetejében ahelyett, hogy annak örülnél, hogy a bolygó legvirágzóbb rendszeréhez – Európai Unió – és a bolygó legbiztonságosabb rendszeréhez – NATO – tartozol, ujjal mutogatnak rád és a civilizált világ elkerül. Ilyen körülmények között már csak azok protokronizmusai mentenek meg téged, akik harminc éve nem olvastak egyetlen könyvet sem és a tatárlakai táblácskákkal alszanak a párnájuk alatt.

3. Igen, a Gyulafehérvári Kiáltvány szóba került a beszédekben. Igen, én magam (árrruló, egyértelmű!) is azt mondtam, hogy ha betartották volna,

a Gyulafehérvári Kiáltvány jó és becsületes hellyé változtatta volna ezt az országot minden lakója számára,

függetlenül attól, hogy milyen nyelven álmodunk vagy milyen templomba megyünk vasárnaponként. A tankönyvekben nem szerepel, de valószínűleg ez a 20. század legmodernebb elpuskázott dokumentuma – helyrerázhatott volna egy errefelé állandóan túlságosan elbizakodott történelmet.

A Gyulafehérvári Kiáltvány lerakhatta volna egy új, modern Románia alapjait – ehelyett az 1923-as alkotmányt választották, melyet balkáni trükkökkel kényszerítettek az erdélyiekre és a moldvaiakra is, a Prut mindkét oldalán – és ez sem szerepel a tankönyvekben, de ezt az alkotmányt azután fogadták el, hogy a nem-vlachoknak ígért Alkotmányozó Gyűlést Brătianu lecserélte az övéi által uralt Parlamentre; az elégedetlenkedések óriásiak voltak, a viták az egyesülés visszacsinálásával fenyegetőzésig durvák; a moldvaiak és az erdélyiek is decentralizáló alkotmánytervezeteket javasoltak, melyek gondosan bánnak a Nagy-Romániába újonnan érkezettek hagyományaival – nem vették figyelembe őket, a déli liberális bojárság már maga alá gyűrte az országot és már a fogával próbálta a pénzt.

4. Ugyanilyen egyértelműen:

a kultúrák egyenlőek, az összes, a „bună ziua”, a „jó napot” vagy a „guten tag” pontosan ugyanazt jelenti,

és újra kell majd olvasnunk Slavici-ot és Kós Károlyt, ha valóban hisszük, hogy az egység a sokszínűségben van – csakhogy a sokszínűség tisztelete egy picivel többet jelent egyszerű diskurzusoknál vagy félig elgáncsolt törvényeknél.

Miért zavar bárkit a székely zászló, ha ez a jelkép hozza össze az embereket? Összefogja a történelmüket, a hagyományaikat, az énekeiket és az összes múltbéli emléküket, ahogy azt bármely másik zászló teszi. Bukovinában Bukovina zászlója ki van tűzve az intézményekre, sőt, ha jól emlékszünk, néhány évvel ezelőtt maga Tăriceanu tisztelgett Máramaros zászlója előtt. Kész, máris Bukovina és Máramaros nélkül maradt Románia? Vagy éppen ezekbe a térségekbe imádnak menni a turisták, akiket pontosan a hagyományok, énekek, helyek, történelmek varázsolnak el?

Tavaly egy március 15-i rendezvényen Kolozsváron megbírságoltak egy fiatalt, mert – itt a csendőrség jegyzőkönyvéből idézek – „Erdély 1918 előtti zászlóját vitte”. Netán mi, erdélyiek, pestisesebbek lennénk, vagy valójában azért rettegnek, mert még nem kényszerítettek teljesen meghunyászkodásra minket? Az zavar, hogy Erdély ezer éve létezik – jóval régebb, mint a bukaresti minisztériumok?

5. Erdély, újra –

megfigyelted, hogy erről a régióról csak akkor szoktak beszélni, ha magyarokról van szó?

Egyetlen vadrománt, abból a fajtából, akik állandóan attól rettegnek, hogy talicskán elhordják Erdélyt a „magyarok”, szóval egyetlen vadrománt sem hallottam a Mócok Törvényéről, azaz a 33/1996-os törvényről beszélni, amelyet még mindig nem tartanak be, holott már 22 év eltelt a megszavazása óta. Egyetlen rettegő sem láncolta magát az Erdély-autópálya romjaihoz, amely többmilliárdnyi áruexportot biztosított volna és amelyik, ha össze lenne kapcsolva a Jászvásár–Marosvásárhely autópályával, akkor esélyt adna gazdaságuk újraindításához a moldvaiaknak. Hamarabb mutatják a hírekben azoknak a picsogását, akik arra panaszkodnak, hogy Székelyföldön nem tudnak miccset venni, mint egy hagyományos bútort, egy népművészeti kézművest vagy egyszerűen egy kürtőskalács- vagy túrósbatyu-receptet.

6. A székelyföldi nagygyűlésen azt is mondták, hogy

az autonómia nem jelent függetlenséget.

Senkinek sem kell majd útlevéllel érkeznie a régióba, mint ahogy a helyi közigazgatási autonómiáról szóló 215/2001-es törvény megszavazása után sem kért a szépvásári polgármester semmilyen útlevelet a Iaşi vagy Dolj megyeiektől. Az autonómia még csak nem is önzőség – a regionális költségvetés egy része bekerül egy régióközi szolidaritási költségvetésbe, éppen azért, hogy eltüntesse a kirívó fejlődési különbségeket. Mi van most? Ahelyett, hogy a gazdag régiók szintjére emelnénk a szegényeket, a gazdagokat süllyesztjük le a szegények szintjére; az egész világon ezt teszi a központosítás, nemcsak nálunk – csakhogy nálunk a tanulás már nem igazán számít a vezetőink számára.

7. Hallottak akár egy olyan polgármesterről, aki arra panaszkodott, hogy nem tudta leaszfaltozni a falut, mert a szeparatisták ellopták az aszfaltját? Nem hiszem – de biztosan hallották őt a központosítást szidni.

Romániának nem a szeparatizmus a gondja, hanem ez az észbontó központosítás

– és ez egy olyan állam történelmi rossz szokásából fakad, amely mindig hárította a partnerséget a saját polgáraival. A szeparatizmus miatt nem épülnek autópályák, iskolák, kórházak? Tényleg?

8. És még egy bizonyíték az árrrulásrrra, szintén tőlem: Bécs idejében Erdély létezett. Budapest idejében Erdély létezett. És eljött Bukarest „testvéri” ideje, és Erdélynek már nem szabad felkerülnie a térképre. Nem igaz? Inkább mindenféle Északnyugatokat, Központokat és más ákombákomokat kennek fel a térképre, csak ne kelljen leírniuk Erdély nevét. Ugyanez a helyzet Moldvával, Bukovinával, Bánsággal, Dobrudzsával vagy Olténiával. Félnek a történelmi régióktól, valamelyik idióta szekus beleverte a fejükbe, hogy a Romániát alkotó régiók nevei sebezhetőséget jelentenek Románia számára?

Árrrulóként kijelentem&leírom&aláírom, na, hogy soha a büdös életben nem leszek északnyugati – de erdélyi mindig!

Szeretném én azt látni, ahogy a moldvai északkeletinek nevezi magát… Valójában ez egy történelmi szamárság: valószínűleg Erdély a legismertebb régió a bolygón – hogy Hollywood miatt, hogy a vámpírok miatt, ez van –, az idegenforgalmi potenciál óriási, kézről kézre adnak a nagy idegenforgalmi honlapok és mindenfelé ajánlgatnak, sőt még Károly herceg is idejön, és olyan reklámot kapsz tőle, mint senki mástól – te mint bukaresti vezető még mindig attól rettegsz, hogy Erdély vonattal Bécsbe szökik, Budapesten keresztül. Mi a fenének okosodtál ki azért, hogy bekerülj az Európai Unióba, ha semmit sem értesz a 21. századból?

9. Ez már nem hangzott el a székelyföldi nagygyűlésen, de itt el kell mondani: ha a román állam stratégiai horgonyoknak fogja tekinteni a Bukaresten kívüli régiókat, ha ugyanabban az undorító közigazgatási vazallusságban tartja majd őket, akkor a román államnak gondja lesz.

Egyelőre maga a Victoria palota az egyetlen szeparatista pont Románia térképén

– egy olyan kormány fösvény magányossága áll szemben a Bariera Vergului-on túli emberek (a tágan vett bukaresti belváros széle – szerk.) törekvéseivel, amely kormány állandóan az állítólag általa irányított országnak a sokszínűségétől retteg. Vagy a mai napról beszéljünk, vagyis a kormányon lévők által fogcsikorgatva hajtogatott RoExitről a többiek Európai Unióban maradási óhajával szemben – mit gondolsz, mi fog történni? Majd a teleormani szultánok előtt fogunk hajbókolni? Passz!

A dolgok tényleg egyszerűek; csak el kell fogadnod az identitás becsületes megosztását, el kell egy kicsit gondolkodnod azon, hogy a sokszínűség többletérték, de egy olyan országon is, melyet száz éve egyszerűen olyan alakok vezetnek, akik szintén száz éve nem olvastak egyetlen könyvet sem – na, baszd meg, könyvet mondtam? Na, ez az igazi árrrulás!

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog