Umberto Eco  a közösségi hálózatokról: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

A gardon

A Kossuth Rádió kora reggeli műsora egy ritmushangszerről

 A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora október első hetében a gardont mutatja be. A zenei válogatásban olyan vidékek muzsikája szól, ahol ez a különleges hangszer a mai napig szerves része a hagyománynak.

 

 A csellóra emlékeztető, ütőpálcával és csipkedéssel megszólaltatott húros ritmushangszer, a gardon kialakulása a múlt homályába vész. Sokszor – tévesen – az „ütőgardon” megnevezést használják, viszont a hagyományban nem ismerik ezt a szóösszetételt.

Az instrumentum egyes feltételezések szerint a XVII-XVIII. századi – töröksíppal együtt használt – tánckísérő dobok szerepét vehette át.

A hangszer mérete különböző. A legkorábbi gardonok hossza 95-130 cm között váltakozott, testük pedig teljes egészében fából készült. Léteztek csellóból átalakított hangszerek is, de ma már csak házilag kifaragott hangszerrel találkozunk. A hangszer testét, vagy más néven „teknyőjét” egyetlen fatömbből, bükkből, vagy más, keményebb fából faragják ki. A tetejére fenyőfából készült has kerül, amelyre két „F” alakú nyílást vágnak. A hasat a testre enyvezik, sőt sokszor rá is szögelik. A nyak tömzsi, melyre gyalult, egyenes fogólap kerül. Az ütőpálca – melynek egyik vége marokfogásra van kialakítva – szintén keményfából készül, hogy jobban bírja a húrokra mért ütéseket.

A gardont legtöbbször négy húrral szerelik fel, bár régen elegendőnek tartottak hármat is a megszólaltatáshoz. A húrokat hagyományosan juhbélből, sodrással készítették, és mindet egy hangra, leginkább kis D-re, azaz a hegedű D hangjánál egy oktávval mélyebbre hangolták, de a mélyebb és öblösebb hangzás érdekében lehetett egy ennél mélyebbre hangolt is rajta. A legvékonyabbat a másik kéz mutató és hüvelykujja megcsípi, és a felemelt húr visszacsapódásával egy élesebb hang keletkezik. Az ütés és csípés váltakozása adja a gardon hangját. Gyimesben a zenekar általában csak két főből áll, a dallamot játszó hegedű vagy furulya mellett a gardon kísér. Elterjedt szokás volt, hogy a gardonos a hegedűn játszó prímás felesége vagy valamelyik nőrokona volt, így a muzsikáért kapott járandóság a családban maradt.

A Hagyományok Háza „Hajnali” című műsora zenei összeállításában a hallgatók az Utolsó Óra gyűjtéssorozat felvételeiből hallhatnak minden nap más válogatást falusi vonósbandák előadásában.

 

 

Szerkesztő: Éri Márton és Maruzsenszki Andor

Műsorvezető: Pénzes Géza

Adás: Kossuth Rádió (minden reggel 4.03)

A műsor interneten elérhető:www.mediaklikk.hu/mediatar/

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog