„Büszke vagyok erre a városra, büszke vagyok erre a tájra” (Pro Urbe díj Kézdivásárhelyen)

Kategória: Felső-Háromszék

Dr. Szőcs Géza (b), Bokor Tibor

A kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében Augusztus 30-án húsz év kihagyással adományoztak Kézdivásárhely város második legrangosabb kitüntetését, a Pro Urbe díjjat dr. Szőcs Géza nyugalmazott pedagógusnak a Tegyünk Kézdiszékért egyesület javaslatára. Ezzel a kitüntetéssel adózott a város vezetése emberi nagyságának és a városért kifejtett sokoldalú munkásságának.

 

Bokor Tibor polgármester így fogalmazott nem tudna a díjra méltóbb személyt megnevezni, mivel az elhangzott felvezetőben felsorolások közül „egy hivatás is lefed egy életet, ehhez képest mindannyian tudjuk, hogy Géza bácsi valóban helytállt mindenikben”.
A felemelő pillanatokhoz illő rövid műsorban a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulói, Bereczki Zalán és Gergely Zsolt, valamint Diaconu Mónika tanárnő közreműködött.
Dr. Szőcs Géza köszönetképpen végén az általa vezetett rádió és benne rádióműsorának, a Vasárnapi jegyzetnek a mottóját parafrazálta „Büszke vagyok erre a városra, büszke vagyok erre a tájra”.
Az ünnepségen Józsa Irén tanárnő méltatta a kitüntetettet, kiemelve életútjának fontosabb mozzanatait:
„Engem ért az a megtiszteltetés, hogy dr. Szőcs Gézáról, Kézdivásárhely Pro Urbe díjának átadásakor szóljak. Ez nem csak megtiszteltetés, hanem öröm is, hiszen a Nagy Mózes Líceum tanáraként sok éven át kollégája lehettem, de közös a műkedvelő színjátszó, a rádiós, a barát, és még sorolhatnám mi minden, amiben közelről láthattam, csodálhattam határtalanul gazdag tevékenységét, egyéniségét. Azt tudjuk, hogy a sikeres élet egyik titka, ha a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre. Ennek a gondolatnak szép példája dr. Szőcs Géza életpályája :
Kézdivásárhelyen született 1937. február nyolcadikán, a kantai Gimnáziumban. Ezért is nevezi magát született pedagógusnak. Elemi iskoláit Erdélyben és Magyarországon végezte, majd a kézdivásárhelyi Erdészeti Műszaki Középiskolába járt, ahol az érettségi mellett erdész-technikusi diplomát is szerzett. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, az akkori Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika szakán végezte. Az egyetem elvégzése után Kézdivásárhelyre kapott tanári kinevezést az Elméleti Líceumba. A többször átnevezett intézményben 32 évet oktatott. Tanári tevékenysége alatt megszerzett minden oktatási fokozatot: véglegesítő, második fokozati és első fokozati rangot. Pedagógusi munkájának tükre lehet az a kép, melyet Arany János így fogalmaz: » Tanítani annyit jelent, mint égi fényt lopni a gyermekek szívébe».
Ez időszakban négy évig rajoni és megyei tanfelügyelői tisztséget is betöltött. Oktató-nevelői tevékenységéért az Oktatási Minisztérium kitüntetett tanári címet adományozott dr Szőcs Gézának. 1989. április elsején megvédte doktori disszertációját a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. 1990-től Egerben az Eszterházy Károly főiskolán oktatott főiskolai tanári beosztásban 1995. december 31-ig, amikor nyugdíjba vonult. Nyugdíjasként oktatott a Hyperion Egyetemen, a Gábor Dénes Főiskolán és a Babes-Bolyai Egyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán. Oktatói tevékenysége mellett számos, főleg szakmai jellegű írása jelent meg romániai és magyarországi szaklapokban.
Elismeréssel és tisztelettel tartozunk azoknak, akik sokat tettek és tesznek Kézdivásárhelyért. Dr. Szőcs Géza gazdag közéleti tevékenységet folytatott a város művelődési életében. Fábián Ernő, jeles gondolkodónk erről az életformáról így ír: » Mert az írástudónak személyes példaadással is szolgálnia kell a közös vállalkozásban fogant feladatokat». A diákszínjátszás fontosságát ismeri fel a nevelésben. A diákszínjátszás és a felnőtt műkedvelő színjátszás egyik fő szervezője. Több színművet rendezett és játszott is azokban, ezeket hazai és magyarországi színtereken is bemutatták. A Svejk című színmű 36-szor szerepelt színpadon, a Légy jó mindhalálig több mint nyolcvan előadást ért meg, A Gábor Áron c. színmű díszelőadása az egész várost és környékét, a testvérvárosok küldötteit, köztük a szerző családtagjait is meghatotta, hiszen ezzel a bemutatóval avatták a felújított Vigadó színháztermét. Minden előadás nagy létszámú szereplőt igényelt, sokan jöttek el nézőként, tapsolni, a sikereknek örülni, így ezzel is hozzájárult annak az igénynek a megfoglamazásához, hogy Kézdivásárhely színvonalas színházat akar, érdemel. Diákzenekar szervezője, felnőtt zenekarban is több hangszeren muzsikált. Azóta tucatnyi könnyűzene együttese van a városnak.
Az egyetemi oktatói tevékenysége mellett újraindította és felfejlesztette városunkban a rádió műsorszórását, az általa vezetett Siculus Rádióban 22 órás magyar nyelvű és kétórás román nyelvű műsort sugároztak. Legfontosabb számára az oly közkedvelt Vasárnapi Jegyzet heti kétszer másfélórás adása volt, melyben Kézdivásárhely és környéke, Erdély és Magyarország jeles történéseiről számolt be. A műsor mottója: »Szeretem ezt a várost, szeretem ezt a tájat». Ezért a műsorért MURE különdíjat kapott, és több magyarországi Országos Rádió-Televízió Testület által meghirdetett pályázaton szerepelt sikeresen. A rádióban rendszeresen szerepeltek a háromszéki falvak köz-és művelődési életének eseményei. Évi rendszerességgel számoltak be a város iskoláinak tevékenységéről, hasonlóképp a város és a megye vezetőinek, politikusainak is lehetőséget biztosított bemutatkozásra, nézeteik kifejtésére. A rádiót tizenkét évig vezette, ennek működését számos cég anyagilag is támogatta. A közéletből való visszavonulása után közírásait, élettapasztalatait könyvekbe szerkesztette. . A hangsorozat által vált Kézdivásárhely közelmúltjának igazi krónikásává. A négy szakmai tárgyú kötete mellett nyolc, közírásait tartalmazó kötetet szerkesztett, nem feledkezve meg hajdani iskolája jeles embereinek bemutatásáról. Első kötete, közös szerkesztésben, Kézdivásárhely városának bemutatása volt. A Csend hangja című kötetében városunknak a tudományok terén elért kiválóságai jelentkeztek. Minden kötetében a város és környékének jeles személyiségeiről számol be. A köteteket a magyarországi testvérvárosokban is bemutatta. Legutóbbi kötete Emlékfoszlányok hangja cím alatt gazdag életművét, és családi vonatkozásait mutatja be. Az erdélyi Vitézi rend tagjainak sorába vette fel, és székkapitányi ranggal tisztelte meg.
Méltó módon veheti át Kézdivásárhely Pro Urbe díját, hiszen életműve gazdagságában, összetettségében és színvonalában gyönyörködtet, és emeli mindnyájunk, Városunk, valamint az egész magyarság lelkét és szellemét.
Köszönet érte, a díjhoz mindannyiunk nevében gratulálok!” (Józsa Irén)

Szék-helyek

Fotó: Tóth László


Józsa Irén (b), Szőcs Piroska, dr. Szőcs Géza, Bokor Tibor