Kelemen Hunor, Biró Zsolt és Szilágyi Zsolt

Egy éve írta alá a három erdélyi magyar párt az autonómiaelképzelések összehangolásáról szóló közös állásfoglalást, és lám, ez alatt az esztendő alatt bebizonyosodott, hogy nem voltak indokolatlanok akkor megfogalmazott kétkedéseink. Az oly sokat ünnepelt, egész évben emlegetett, lobogtatott dokumentumot nem sikerült tartalommal feltölteni, egy papíros maradt, amelyről kiderült, hogy a benne foglaltakat maguk az aláírók sem vették komolyan.

Kézdivásárhely, Török Sörgyár 1929

„Hiába írt alá Románia kisebbségi szerződést, olyan országban, ahol a közszabadságok csak a belgákéból lefordított alkotmányban léteztek, ahol nem volt független bíróság, képzett és becsületes hivatalnokréteg, ott a kisebbségi jogok érvényesítése sem volt egyéb illúziónál. Ennek a Romániának a gondjaira bízta a békekonferencia az erdélyi magyarságot a civilizáció és humanizmus nevében.” ¹

A gyulafehérvári nemzetgyűlés teljes nemzeti szabadságot ígért az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.

Ezt soha nem iktatták törvénybe, így azt csak az ígéretek közé lehet sorolni, amihez hozzá szoktunk 100 év alatt. Ettől eltekintve a két világháború közötti időszakban hivatkoztak erre is, mint jogforrásra. A trianoni békeszerződéshez csatolt úgynevezett kisebbségi szerződésben a kisebbségi jogok is szerepelnek. Ezt Ion I. C. Brătianu miniszterelnök nem írt alá. Lemondása után a kényszernek engedve a román kormány elfogadta és aláírta. Ez egyrészt lehetőséget biztosított, hogy sérelem esetén, a Nemzetek Szövetségéhez – az ENSZ elődje – panasszal forduljanak a kisebbségek, másrészt ígéretet tett a székely és szász lakosság vallási és tanügyi autonómiájára. Aláírás után erre fittyet hányva nem tartották be.

A Romániához csatolt területeken 1918-ban még 1497 magyar nyelvű állami iskola működött. Az 1919-20-as tanévben 900-ban szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, 1933-ban már csak 427 magyar tannyelvű iskola volt Romániában. 1918-ban még 101 középfokú oktatási intézmény volt, tíz évvel később már csak öt. Felszámolták a magyar nyelvű állami felsőoktatást.